Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Ismételt postabontás
EZ A NEMZETI EGYSÉG ÖTVENHAT LEGFŐBB ÖRÖKSÉGE. EZT AZ EGYSÉGET MEGŐRIZNI, ERRE EMLÉKEZNI ÉS EMLÉKEZTETNI A VILÁGOT MA ÉLŐ MAGYAROK LEGSZENTEBB KÖTELESSÉGE. Sajnos az ifjúság egy rétege az anyagi jólétért folytatott tülekedésben elfelejti, hogy az a szabadság, amit ma oly önfeledten élvez, Ötvenhatban kezdődött. Ötvenhat szüntette meg azt a rettegő és minden életkedvet megbénító rettegést, amiben a nemzet élt, és ami „csengőfrász”-ként ment át a köztudatba. Mert az éjszakában megszólaló csengetés legtöbbször valaki eltűnésével végződött. Az ötvenhat szellemében kivívott szabadság 1989-ben véget vetett annak a világnak, mikor folyton hazudni kellett. Csak lopva lehetett templomba járni és a fiatal párok a szomszéd faluba mentek megesküdni. Le kellett tagadni a jómódú szülőt, a fronton kitüntetett apát, az esetleg nyugaton élő rokont. Annak a világnak vetett véget, amikor a szülő hazugságra oktatta a gyermekét, mondván, hogy „amit itthon hallasz, arról az iskolában nem szabad beszélni”. Ilyen légkörben nőtt fel egy egész nemzedék, szilárd erkölcsi alapok nélkül. TÖMÖREN FOGALMAZVA: ÖTVENHAT GYŐZELME SZELLEMI ÉRTÉKŰ, MERT VISSZAÁLLÍTOTTA NEMZETÜNK ERKÖLCSI ALAPJÁT, MELY NÉLKÜL, AHOGYAN A KÖLTŐ MONDJA, „RÓMA MEGDŐL, S RABIGÁBA GÖRNYED!” Mindez a láncfolyamat az ötvenhatos barikádokon indult el, és a marxista diplomácia kétségbeesett törekvése sem tudta többé megállítani. Soha se feledjük el, hogy a Pesti Srácok indították el annak a szovjetrendszemek a bukását, amelynek Amerika fegyverkezési versenye csak a kegyelemdöfést adta meg. Ennek köszönhető, hogy a más népeket gyarmati függésben tartó, saját népét a Gulag rémével terrorizáló szovjethatalom nincs többé! Üzenjük a közömbösöknek és az elfásultaknak, akik igyekeznek Ötvenhatról elfeledkezni, hogy magatartásukkal segítik azokat, akik szeretnének elfeledni Ötvenhatot. PEDIG ÖTVENHATRA CSAK EGYSÉGES NEMZETI ÖSSZEFOGÁSSAL EMLÉKEZHETÜNK MÉLTÓKÉPPEN. Ennek az egységes együttérzésnek egy néma főhajtással adjunk kifejezés azok emléke előtt, akik azért haltak meg fiatalon, hogy ez a ma élő nemzedék szabadon élhessen. Megsárgult borítékok, portóbélyeges levelezőlapok, halvány betűsorokkal sűrűn teleírt papírok, foszladozó vécépapírok 43-44 év után már alig olvasható szövegeket hordoznak. Egy nagymama, egy nagyszerű lány, egy barát vállalták a nem kis kockázatot, és rejtegették, őrizték a múltnak és a majdan szabadulónak ezeket az élet-dokumentumokat. Többségüket a nagymama úgy eldugta, hogy évtizedek múltán sem került elő. A rejtekhely titkát a sírba vitte. Denn Oszkár A történetek teszik lakhatóvá és életszabásúvá az időt. — (Ancsel Éva) 84 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
