Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Romhányi László: Egy megismételhetetlen előadás
Piros-fehér-zöld zászlók, tüntetésen megszaggatott transzparensek vonulnak fel méltóságteljesen a hosszú, kétsoros rendőrkordon előtt. A Népliget fái alatt meglapuló katonai teherautók ponyváit kikötik: katonák százai fegyverrel a kezükben, tüzparanccsal várják ugrásra készen a jeladást. Izgatott arcok, tülekedő tömeg, egyre növekvő felháborodás, a pénztárnál hisztérikus jelenetek, a betiltott utcai tüntetés és gumibotozás hírei okozta lincs-hangulat kavarodik, örvénylik, morajlik a Jurta körül, és főképp bent, a színházépületben. Megrendítő az eseményáradatban, hogy pillanatok alatt kokárdák százai kerülnek a szívek fölé, nemzetiszín karszalagok jelzik a tüzparanccsal farkasszemet nézők nemzeti hovatartozását a terror jelenlévő képviselőivel szemben. A tömeg elárasztja a Jurta környékét, feddések, piszkok, szidalmak, fenyegetések hömpölyögnek a tömegre szegzett fegyverekre és gumibotokra. A spontán tüntetők skandálnak: Grósz Károly menesztését követelik, a felelősök megnevezését, a tüntetéseket szétverők eltávolítását a hatalomból. Megszólal a színház szignálja. A 360 férőhelyes nézőtéren vagy kétezren szoronganak. Leírhatatlan a tumultus. Atszerkesztődik a nézősereg: az idősebbek, betegek beülnek a zsöllyékbe, a többiek állnak, egymáshoz tapadva, akár a heringek. A kiszorulók, több ezren, a büfében, a kisjurtákban, a folyosókon, kint a Népligetben, kihangosítva, hangszórókon követik a díszbemutatót. A színpad sötét. A színpad elején négy kereszt. A háttérben, a fekete körfüggönyön négy kinagyított óriásfénykép, 4x3 méteres méretűek. Kihunynak a nézőtér fényei. A teljes sötétben, a fejgép fénynyalábjában megjelenik Mécs Imre. Elül a színházi moraj. Szemüvegén idegesen futkároznak a fények. Hangja mintha nem is emberi hang lenne. Túlvilági üzenetet hordoz...- Köszöntök mindenkit a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának, a Jurta Színháznak a nevében, valamint magam is személyesen. Köszönetét mondok a színház és a Forrás Kör művészeinek, s főként főrendezőjüknek, Romhányi Lászlónak bátorságukért, kitartásukért és művészi munkájukért. Köszönöm, mindnyájunk nevében. Feldübörög a taps, amely ütemes vastapssá formálódik. Mécs Imre egy határozott kézmozdulattal leinti a közönséget.- Nagy nap ez a mai - folytatja - harminckét év után először emlékezhetünk meg 1956-ról, nyilvánosan. Frenetikus ünneplés, ováció. A hatalmas tömeg szinte varázsütésre egységes nézőközönséggé áll össze a lélek eme különleges tüntetésén.- Akik idejöttek, láthatták a színház körül a példátlan és képetlen mértékű rendőri készültséget, a rohamosztagok kocsijait, a motoros rendőrök seregét. Dél-amerikai puccskísérleteknél sem vonultatnak fel ekkora erőket. Fülsiketítő füttykoncert.- Vesszen Grósz! Vesszen Grósz! - skandálja ütemes tapskísérettel a tömeg. Mécs folytatja a Politikai Prológot, mire a pisszegések újra figyelő csendet teremtenek számára a nézőtéren.- Akik idejöttek, tudják, mi volt, s mi nem történhetett meg délelőtt. Öt független szervezet csöndes felvonulást, néma tüntetést hirdetett meg a mai napra, kokárdákkal, egy66 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
