Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Romhányi László: Egy megismételhetetlen előadás
Akkor, a három évtizedes tabutéma köddé válásakor döntöttem arról, hogy mint az ország egyetlen magánszínházának direktora, október 23-át méltóképpen meg fogjuk ünnepelni a Jurta Színházban. Mécs Imrét avattam csak be a tervembe, aki elvállalta a szöveg-összeállítást, feleségével, Magyar Fruzsina dramaturggal együtt. Tudtuk és vállaltuk a veszélyt, felkészülve még a bebörtönöztetésünkre is... Időközben Mécs Imre a Történelmi Igazságtétel Bizottságot bevonta az előkészületi munkálatokba - a felelősség megosztása végett. A TIB testületileg bár felvállalta a megemlékezést, de októberhez közeledvén Mécs Imre magára maradt... A szövegkönyv kronologikus sorrendben idézte meg az 1956. október 23-át megelőző politikai erjedési folyamatot Nagy Imre 1963-as hatalombekerülésétől a Petőfi Kör forrongásain keresztül egészen az október 23-ára meghirdetett békés tüntetésit. A második rész pedig napról-napra követte a Forradalom és Szabadságharc minden fontos mozzanatát a sajtón, a rádióhíreken, az írószövetség és a párhatározatok jegyzőkönyvein, a visszaemlékezéseken, valamint a külföldi hírösszefoglalókon keresztül. Beépítettem a szövegkönyvbe a müncheni Nemzetőr kiadásában megjelentetett „Gloria Victis” c. kötet verseit, gondolatait a magyar ’56-ról. Camus, Cocteau, Kokoschka szavai izzították fel a himnikus erejű és sodrású, nagy-nagy dokumentum-eposzt Déry Tibor, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Németh László vallomásai mellett. Beépítettem a szövegkönyvbe az ENSZ Jelentés és felbecsülhetetlen értékű dokumentumait, nehogy a TIB liberális koncepciója uralja a megemlékezésünket... 1988 októbere forró őszként vonult be a magyar történelembe. Előkészítette a tömegharagot a Hősök terén, Szent László napján lebonyolitott százezres tömegtüntetés Erdély mellett, és a szeptemberi hatalmas, ötvenezres tiltakozó menet a bős-nagymarosi vízgát megépítésével szemben. Október elején a FIDESZ első kongresszusa vált ki gyűlöletet a hatalom sztálinista berkeiben, majd az ÁVH rémtetteit nyilvánosság elé táró dokumentumműsor a Jurta Színház művészeinek tolmácsolásában. Október 23-a felé közeledvén Dr. Henye Nándomé, a Budapest Fővárosi Tanács VB Művelődési Osztálya nevében letiltja az „1956” című dokumentumjáték tervezett színrevitelét. Indoklása szerint: „az ismeretlen forrású anyagok egy része sérti a szövetségi rendszert, továbbá az összekötő szövegek részletei sértőek.” Dr. Henyéné azonnali személyes találkozót kér tőlem. Levele záró részében hozzáteszi: „ennek az előadásnak megrendezése különösen nagy felelősséget hárít Önre... és ne szolgáljon ürügyül és lehetőségül indulatok elszabadítására.” A Hatalom nemcsak fenyeget, de cselekszik is. Fellázítja a színészeimet. Papp Éva visszaadja a szerepét, közölvén velem, hogy ilyen förmedvényben nem kíván részt venni. Petényi Ilona szintén felmondással fenyegetőzik, egy rendőr-ezredes rokona aktív közbelépését helyezve kilátásba... Mint színháztulajdonos összehívom a társulati ülést. Közlöm a színészeimmel, hogy aki nem hajlandó fellépni a Jurta Színház „1956” című dokumentumműsorában, azt munkamegtagadás okán - szerződésbontással - azonnal menesztem a színháztól... Másnap, az olvasópróbán megjelenik a teljes színtársulat: Borbáth Ottilia, Hartmann Teréz, Szabó Zsuzsa, Papp Éva, Petényi Ilona, Úri István, Tomanek Nándor, Geréb Attila, Varga Tamás és Kristóf Tibor. Mécs Imre és Magyar Fruzsina személyes jelenléte okán csökken a lázadás szelleme, de a szövegkönyv megismerését követően újra fellángolnak az indulatok. A társulat kettészakad: ellenzőkre és szimpatizánsokra. 64 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
