Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - Az idő sodrában
S?2 idő sodrában Miközben tombol a nyár, jó és rossz időt hozó frontok váltják egymást, a lélek egyfajta egyhangú életérzésre hangolja magát: szeretne megfeledkezni a kínzó gondolatokról, és valami ernyedt hullámzásban ringatózni, csak mert nyár van. A lélek szava azonban akkor is hallat magáról, mikor el akarják nyomni hazug érvekkel, önmegtagadással vagy csak egy kis nyári kikapcsolódással. Az egri lét még ennél is tudatosabb életformát követel. A h ősök emléke és hagyományai köteleznek. Aki e város falai közt hitványul él, annak kétszeres büntetés jár élete delén. A hagyományok jogán, és a jöv ő elvesztegetése miatt. Mert hiszen nemcsak a múlt kötelez, hanem az utókornak kijáró tisztelet és az utódokért felvállalni köteles felelősség is. Mikor Eger belvárosában járunk, szemünk beissza a látványt. Sok évszázad művészeti és kulturális értéke halmozódott fel itt, s jóllehet leginkább a barokk kor jegyeit viselik magukon az épületek, mégis minden kor m űvésze, művészete hallat magáról, teljes harmóniába, egységes egészbe foglalva össze a különféle stílusjegyeket magukon visel ő értékeket. Épp ezért annál bántóbb, hogy épp a város jelképe, a piros-kék zászló t űnik el rendre, hónapokra a városháza tetejéről. Korábban kellő méltósággal lobogott, a vár fokán lengedező magyar lobogóval szembenézve, azzal mintegy párbeszédet folytatva. Több dologra hívja fel figyelmünket ez a hiány. Legel őször is arra, hogy mindnyájan szégyenben élünk, akik nem emeljük fel szavunkat az ellen a globalizáló szándék ellen, mely elemi értékeiben, alapjaiban támadja hazafias és lokálpatrióta érzéseinket, holott az internacionalista szándékok és érzések soha nem nyújtottak egyebet számunkra, mint ezt a ránk erőltetett hiányt. Hiátust a város tetején, a város szívében. Mikor annyi turista látogat el városunkba, annál gondosabb figyelemmel kellene felkészülnünk fogadásukra, minden apró részletre ügyelve, nem pedig a lényeg takargatásával, egriségünk megtagadásával, valami m üveletlen indulattól hajtva, melyről az egri polgárok úgy vélik, jobb lenne inkább azt gondosan eltitkolni - a több évszázados szép zászló helyett. Van, aki úgy éli le az életét a város falai között, hogy soha nem válik annak polgárává, lévén, hogy eredeti származási helye köti valójában magához. Az egriek büszke lokálpatriotizmusát soha meg nem érti, összetéveszti vagy szándékosan összemossa valamiféle politikai jelszavakkal, de a lényegről nem tud meg semmit. Nos, az efféle érzelmi és kulturális ambivalenciában szenved ő embernek soha nem volna szabad vezet ő funkciót vállalnia Egerben, mert soha nem fogja hitelesen képviselni a patinás város érdekeit és értékeit. A hazafiság és a helyi vagy regionális értékek felvállalása az embernek természetes igénye, s ha úgy vesszük, elemi kötelessége is, ha már egyszer ide kéredzkedett lakni valaki. A különféle luftballonok eregetése soha nem kelhet versenyre a zászlók nemes selymének lobogásával. Míg az el őbbi addig tart, amíg a belefüjt pár köbcentiméternyi gáz vagy az első hegyes tárgy engedi, addig a zászlóinkat évszázadokig őrizzük és kegyelettel ápoljuk. Vagyis a kétes és múlandó dolgok mindenáron való er őltetése helyett mindig az örök értékek keresése és szeretete visz el őbbre bennünket. Földi életünk a múlandó és örök értékek közötti keresgélés és értékrend-alakítás jegyében telik el. Nagy kár lenne, ha nem tudnánk különbséget tenni közöttük. Elfecsérelt életek és hiába vesztegetett életek helyett valódi értékteremtés és -követés a feladatunk, még ebben a kellemes, vagy olykor tikkasztó nyári melegben is. Új Hevesi Napló 3
