Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Magyar esztétika
Losonci Miklós Létezik magyar esztétika? Természetesen: Nem. Az esztétika az emberiség általános tudománya, a filozófia szerves része. Mindazonáltal e fogalomkört a tanulmány sajátos magyar nézőpontból vizsgálja, ezért választotta ezt a címadást. Egyrészt nyilvánvaló, hogy nemzeti kultúránk nem csupán egy a sok közül, hanem kezdettől mindmáig: Világmérték. Ha a honfoglaláskori magyar tarsolylemezeket vizsgáljuk, a komparatisztikus összehasonlításból kitűnik, hogy a kelta, avar tárgyakkal együtt mérlegelve azonos értékre bukkanunk. S ha a legújabb teljesítményt pásztázzuk, Bartók zenéje, Medgyessy szobrai, Egry festményei, Ady költeményei az egész emberiségnek szóló üzeneteket tartalmaznak. Világszínvonalon. Ez az egyik tényező, mely feljogosít arra, hogy egyedien magyar szépségről, magyar esztétikumról beszélhessünk. Nem nagyképű a cím, csupán ellenpontozza azt a sajnálatos gyakorlatot, miszerint a külföldi esztétikai könyvekből hiányoznak, pontatlanul és igazságtalanul a magyar példák. Az jogos, hogy Shakespeare, Michelangelo, Goethe, Bach nevei, művei sokszor szerepelnek, de alig-alig találkozunk Vörösmarty, Arany János, Paál László remekműveinek említésével, pedig az ő művészetük egyenrangú Shelley, Puskin, Courbet eredményeivel. írásom arra törekszik, hogy minden hevített túlzástól mentesen, de az álszerénységet és a kisnemzeti szemérmességet mellőzve pontosan mutasson rá a magyar kultúra lezárult ezredévének világértékeire, útmutatására, távlataira. Péterfy Jenő, Pauler Ákos, Brandenstein Béla gondolatai termékenyítőén hatottak a magyar esztétikai közgondolkodásra, s az eszmények, értékek tisztázásában komoly szerepet vállalt Arany János, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila több széptani elemzése. Finomítani, gyarapítani illik azon eszmerendszert is, melyet Sík Sándor, Füst Milán és Lukács György esztétikája hozott létre a maga minőségével, magaslatával és hiányaival. Sík Sándor 1942-ben kiadott Esztétika könyvének fő erénye az a hiánytalan alaposság, mellyel összefoglalja és tárgyilagos világossággal elemzi a művészet törvényeinek rendszerét, elsősorban német filozófusok és esztéták irányjelzései nyomán, miközben saját fölismeréseihez is hű, ez biztosítja vizsgálódásának tágasságát és frissességét. Mindenben pontosságra törekszik, számbaveszi a történetiséget is, és ügyel arra is, hogy az ismert nagy nemzetközi kútfők mellett olyan magyar mesterműveket is idézzen a költészet és a képzőművészet tárgyköréből, melyek arra érdemesek. ízlése arányrendjében felhívja a figyelmet a világ és a saját értékeinkre. Mindazonáltal műve, mely kiváló tankönyv, nem tud felülemelkedni a professzoros pedantérián, a zamat hiányzik e fenséges kopárságból, e hősies szárazságban - ami a vonalvezetést és a gondolatárasztást jelenti - éltető nedvekre áhítozunk. Ezt az igényünket teljesíti Füst Milán Látomás és indulat a művészetben c. könyve, mely nagysikerű egyetemi előadásait tartalmazza az oly sivár 1950-es esztendőkből, amikor gátat szabtak a szabad gondolkodásnak. Füst Milán túltette magát ezen ártalmakon, és egészséges képzelőerővel, költői dinamikával járta be a líra, dráma, festészet, szobrászat, zene és építészet külföldi és magyar állomásait. Füst Milán a költő élénk szemével, szivével lehel életet vizsgálódásába, igazolja, hogy e szigorú tudományosságban a művészet szüntelen megújulásának vérkeringése áramlik. Független, szemléletes és lélekig hatoló képzelőereje ünnepli a magyar nyelvet Új Hevesi Napló 53
