Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
ELSŐ JELENET CASERTA: (alacsony, köpcös, kopaszodó, fekete, „sürü”, déli típus. Karvalyorra van, s mikor beszéd közben fel-felhevül, gyakran elvörösödik. Fegyverkereskedő család feje. Világos öltönyt visel és vastag karláncot, nehéz arany ékszereket. A mellette álló Baldassaréhoz) Hallom, gondjaid voltak az olívaszállítással. BALDASSARE: (Alacsony, vékony, Nápoly környéki típus. Fényes, fekete hajat, vékony bajuszkát visel. Rendkívül energikus, vehemens természetű. Fellépése tekintélyt parancsol. Fölényesen válaszol) Már csak voltak, kedves Caserta, voltak. (Ravaszkásan elmosolyodik) CASERTA: (Fürkészve végigméri Baldassarét) Sose voltál túl beszédes üzleti ügyekben, de a dolgodat, azt érted. Benissimo.* A locsogás az asszonyok dolga. A férfi azonnal cselekszik. Hogy vannak az unokáid? BALDASSARE: (Büszke mosollyal) Remekül, köszönöm. CASERTA: A kis Cesarino már iskolás, ugye? BALDASSARE: (Mint fent) Bizony, bizony, cseperedik a kis ember. CASERTA: (Rejtélyesen mosolyogva) És a kis Graziella milyen bájos teremtés... BALDASSARE: (Hirtelen gyanús lesz neki a túlzott figyelmesség, de egy pillanat alatt úrrá lesz magán, és mosolyogva válaszol) Hét lakat alatt őrizzük. A szemem fénye az a drága gyermek. CASERTA: (Kissé leereszkedően vállon veregeti) Nagyon helyes. Az ördög nem alszik. Ugye, kedves Bastardi? (A kissé távolabb álló és beszélgető, magas, nagydarab férfit szólítja meg) BASTARDI: (Árvaháztulajdonos, hírhedett „lelenckereskedő”. Széles, durva vonásai vannak. Vastag krumpliorr, húsos, élveteg, tunya kezek.) No, igen, igen. Főleg a mai világban... (Sokatmondóan gesztikulál. Órazsebéből vastag láncon függő aranyórát vesz elő, és kedvtelve nézegeti) Mindjárt itt a Padrone. (Tiszteletteljes arcot vág. A gorillák szigorúan nézik.) Az előtérbe sétál Lascivi és Trattamanti. Az előbbinek bordélyházai vannak, az utóbbi kábítószer-kereskedő. LASCIVI: (Magas, szőke, északolasz típus. Tömött digóbajuszt visel. Öltözködése kissé puhány emberre vall. Feltűnően hivalkodó nyakkendő van rajta. Az egyik öregúrra mutat, nem túl feltűnően, aki csendben magába roskadtan ül.) Kissé öregszik már ez a Zoppogobbo, nem gondolod? TRATTAMANTI: (Felvillan a szeme, kap az ötleten. Vigyorogva) A fiai nem nagyon igyekszenek felváltani az öreget az üzletben. Pedig ráférne egy kis pihenés... Ezenközben belépett Altrettanto. Hallotta az utolsó mondatot, de nem tudja, kire értette Trattamanti. Vad szemvillanással nyugtázza a megjegyzést. Trattamanti elsápad. Tudja, hogy halálos veszélyben van. Mindenki feláll. Tiszteletteljes csend támad. ALTRETTANTO: (Közepes termetű, ősz hajú öregúr. Kissé imbolyogva jár. Arcán többnyire komor, megvető kifejezés. A tárgyalóasztalhoz megy. Járása fáradt, * Nagyon jól van. 38 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
