Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Tusnády László: Világpolitika, Medvetánc

Észak és dél is táncol: nem futhatsz el a bálból! Bárdok zengik, poéták, megsüketít planétát a háladal, vad árja rátör a bús világra.

Mert jó a tánc, dicsérik, örök tapsok kísérik.

Ezt zengi mind a gárda:- Ó, táncok legszebb tánca,

tiéd mind az igazság, megszűnt már mind a gazság. Tisztulásunk a táncban. - Egy életen át halásztam,

amit végül kifogtam, itt van e nagy titokban: igaz hogyha az lenne, mi itt árad, zúg zengve,

az biztosan jó volna, ha a tánc csak omolna.

A medve néz tükörbe, mikor már nincs meg örve.

Haraggal hogy vicsorít, mindent bőszen felborít:- Táncoltatom, a beste, létem csak volt vak este,

míg tartott a víg táncom, rajtam volt hü palástom. Megalázott a zsarnok, teteme hol dísz-csarnok.

Kísérteiként kiűzöm. Enyésszen mind a tűzön, mi hozzáköt, az emlék; végleg nyelje a nemlét! Jaj, a tükör homályos, a rút így lesz szép, bájos: táncosok nagy csapatja mesterét most csapatja,