Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: A tetovált ember
- Bizony. Amikor elkaptak, tudtam meg, hogy nyilvántartott pasas voltam a határőröknél. Lebuktam, mert valaki lebuktatott. Megtoldották az ítéletemet még az igazgatóságommal is. Pedig mondom neked, hogy nem voltam rossz diri. Azt fogták rám, hogy mindent elherdáltam, szétosztogattam a melósok között... Öt évet sóztak rám. Le is ültem becsülettel. De a legfőbb bűnöm az embercsempészés volt. Amikor idáig ért Tibi a mondandójával, hirtelen fölvidámult az arca, kipirosodva fordult Kulcsár Dani felé.- Dani, emlékszel még arra a három gólomra, amit Bacsának lőttem?!- Emlékszem. Nagyon jól emlékszem. Senki sem nézte ki belőled. Nevettük is, hogy rajtad egyetlen furcsa pont, egy árva anyajegy se volt. Sápadt volt a bőröd, mint a leforrázott csirkéé. Tibi mélyet sóhajtott.- Bent az egyik srác megcsinálta, nagyon értette. Tudod, életfogytiglanos volt, Gedeonnak hívták, felvidéki fiú.- Mikor jártál Baranyában, azon a tájon? Emlékszel még Csányoroszóra? A fiúkra, a lányokra, az Öcsire, a Ruttyósra, a Cinire, meg Somogyira, aki oda nősült, s ott is maradt?- Amikor embercsempész voltam, akkor jártam arra utoljára. Mielőtt elváltak, még behajítottak egy nagyfröccsöt. Tibi akkor kért tőle egy százast. Adott neki. Egyik nyáron aztán ismét összefutottunk. A kőműves mester, akinél kőműves voltam, vette föl segédmunkásnak. Nagyon örült annak, hogy éppen mellém osztotta be a mester, amikor egy bontási munkán dolgoztak az újpesti faipari KTSZ-nél. A por olyan magasan szállt, mintha ventilátor szórta volna rájuk a kormos port. Hatalmas meleg járta akkortájt. Tibi mindig a Dani közelségét kereste. S ha szerét ejthette, el sem mozdult mellőle. Egy napon furcsán néz Danira és halkan azt mondja:- Tudod, muszáj volna végre rendet teremteni magam körül. Lakásom van, de egy rendes asszony nagyon hiányzik belőle. Első házasságunkból ez a gazember kölyök, megint csinált valamit. Az éjszaka vitte el az oberhé. Valami fosztogató bandába keveredett a szerencsétlen. Nem gondoltam volna róla ilyesmit. Tőlem sosem láthatott rosszat — mondja szemlesütve...- Az alma és a fája - mondja Dániel.- Gittát csak kétszer vertem meg előtte, de erre nem emlékezik, nagyon kicsi volt akkor. Meg kéne újból nősülnöm, de mire?! Mondd, Dani! Meg aztán ki a rosseb jönne ilyen tetovált majomhoz, egy börtöntöltelékhez?- Nincsen a homlokodra írva, Tibi - mondom neki. - A te bőröd olyan fehér, mint a patyolat.- Még a talpam sem! - vágja rá azonnal a segédmunkás.- Te csak hiszed, Dani, hogy olyan. Nagyon régen volt az, amikor egymás mellett vetkőztünk az öltözőben meccs előtt. Akkor még neked sem volt pocakod. Most pedig van - mondja, és Dani mellé lépve megdöfdösi öklével a barátja hasát.- Olyan meleg van, majd megfulladok ebben az égig úszó porban - mondja Kulcsár Dani. - De Tibi, miért nem veted le magadról a sárga inget?!- Majd este levetem addig hadd szívja be az izzadságot. így mégsem mehetek haza az utcákon végig, Újpesten. A legocsmányabb bömböldéből is kinéznének. Majd ha megmosakodtunk az udvaron, levetem s jól kirázom. Az is lehet, hogy a vashordóban ki is mosom s vizesen veszem föl, nagy meleg van. 38 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
