Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Lovak patája, Galilei
Lovak patája veri szívemet, legelők zöld füve harsog,- múlt idők húsába mart fog - táplál az eleven emlékezet. Ám hűs harmatként e lázas főre- a felfogható téren túl - hűteni homlokom nem hull a szépítő múlt selyem keszkenője. Megszóltok gyengeségemért. Legyen. Bár csúfos, bélyeges homlokkal az élet Firenzében még mindig többet érhet, mint Rómában tiszta kézzel a halál. Itt még alkothatok, mondhatok újat, bár hátam mögött kámzsás papok állnak, de terveim, mint jó Ikarosz-számyak, teret leküzdve csillagokig jutnak. Mocskolt lelkemet pányvázza az átok. És mégis, mégis, emberek, hozzátok fordulok, ti esett, földi rokonok: Mert a titkok is föltárulnak egyszer, s nem lehet többé taláros sereggel takarni, hogy áll a nap, s földünk forog! 8 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
