Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Katonadolog
Az utolsó napon szokatlanul meleg volt. Már délben befejezték a lövészetet. Ebéd után fölszedték a célberendezéseket, s teljesen kiürítették a lőteret. Még az üres lőszeres ládákat is elvitték. Olyan lett a völgy, mint egy közönséges libalegelő. A biztonsági őrök bevonultak a táborba. Még integettek is, amint elhaladtak mellettük, ők meg félmeztelenre vetkőzve heverésztek a füvön. A kutya se törődött velük, hiszen már nem volt mit őrizniük. Ennek ellenére csak másnap reggel vonulhattak be a táborba.- Gyönyörű szeder terem itt a domboldalon - mondta Szekér ebéd után. - Támadjuk meg! Mint a vásott kölykök, úgy tömték magukba az érett, fekete szemeket. Arcuk, kezük, sőt még a mellük is olyan piros lett a lecsurgó létől, mintha vérben fürödtek volna. Nagy jókedvükben még egymás hátán is eldörzsöltek egyet, s jót nevettek az ostoba tréfán.- Nincs mese, most már fürödni kell! - jelentette ki hatalma teljes súlyával a parancsnok. Alsónadrágra vetkőztek, a szivattyús kútból telehúzták a vödröt, abból lötykölték magukat. Aztán előkerült másik két vödör is, és szabályos vízi csatát vívtak.- Ne marháskodjatok! - eszmélt Forrai. - Vizesek lesznek a fegyverek, egész nap csutakolhatjuk őket...- Oké, vigyétek be az őrszobára és dugjátok el, ne is lássam őket egy évig! - intézkedett Szekér. - A francnak hiányoznak... Már lebukóban volt a nap, amikor a motoros küldönc megérkezett a vacsorájukkal. Csak éppen átadta az ételhordót, és fordult is vissza.- De sietsz, Józsi! - kiáltott utána Forrai. - csak nem a csajokhoz igyekszel?- Sose tudni, pajtás... A tisztek azt mondják, évek óta nem volt ilyen jó a lőeredmény. Lehet, hogy ki is tüntetik a górékat. Nézd meg, micsoda folséges ünnepi vacsorát kaptatok! Pont én maradjak ki a buliból?- Piát nem küldtek? - kérdezte Szekér.- Dehogynem. Neked külön hozattak három hordó tokajit.- Le vagy te szarva... tábori csicskás... - legyintett utána, aztán halkan hozzátette - akkor megisszuk a magunkét. Ezek dőzsölnek odabent, mi meg itt rohadunk egymást őrizve. Szép dolog... No. Zárjátok ne a kaput, aztán zabáljunk! Nehogy még meg is kelljen kínálni valamelyiket...- Ki maradjon itt? - kérdezte Berkes. - Ha akarjátok, én maradhatok. Még nem vagyok éhes.- Egy nagy lószart, azt! - sziszegte Szekér felháborodottan - Ezek odabent dőzsölnek, ünnepelnek, osztják a jutalmakat, mi meg még csak ne is zabáljunk együtt? A nagy lószart! Gyere, oszd szét a kaját, míg meleg! Ma este mi is ünnepelünk. Igaz, nem kincstári piával, de azért még itt is kotyog valami a demizson alján... Lassan, szórakozottan ettek. Szekér töltött, bólintottak rá, és ittak. Az erdőn át dallamfoszlányokat sodort feléjük a szél. „Jól érzik magukat a górék” - gondolta Szekér. - Épp tegnap mondta a motoros Józsi, hogy előző este elvitték a tisztek a motorját. A városba mentek csajozni. Hajnalban tökrészegen tértek vissza.” Aztán fölemelte a poharát, koccintott, és azt mondta:- Egészen jól érzik magukat nélkülünk is. De szétlőném a seggüket, ha véletlenül erre tévedne valamelyik! Le vannak... Csak legalább az a hülye kurva eljött volna... A másik kettő összenézett, bólintottak, aztán szótlanul ettek tovább. Kint szuroksötéten terült el az este.- Szépen megiszogatjuk ezt a kis borocskát, aztán megágyazunk és csicsikálunk reggelig - jelentette ki Szekér. - Persze az is lehet, hogy előbb még elénekelünk néhány katonanótát. Új Hevesi Napló 29
