Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
TRATTAMANTI: (Maga elé, tűnődve) Az igazat megvallva... azt hiszem, Giordanónak igaza lehet... BEPPE: (Sértett hiúsággal, kakaskodva) Mi folyik itt? Palotaforradalom? Hát már te is kezded?! TRATTAMANTI: (Csendesen) A véleményemet kérdezted. Ennyi. GIORDANO: (Gúnyosan mosolyog) A helyzet világos. Nem? BEPPE: (Mérgesen nekiugrik Giordanónak) Te csak ülj vissza a helyedre! Mit képzelsz, kivel beszélsz?! GIORDANO: (Kezd úrrá lenni a helyzeten. Előzőleg már váltott néhány pillantást Tonióval.) Egy hebehurgya papa kedvencével, aki bevonul ide az amerikai zászló alatt, az amerikai himnusz hangjaira, de akinek halvány fogalma sincs az üzletről, az itteni viszonyokról. Csak egy variációt ismer: Lányok, lábat szét, fiúk, ide a pisztolyt és a jattot! Klassz, nem?! BEPPE: (Megragadja Giordano gallérját, rázni kezdi) Amerika nekem szent! Kis szaros délieknek nincs joguk gúnyolódni rajta! Erre a nagy nyomorra vagy olyan büszke? (Pillantásával a lakásra céloz.) GIORDANO: (Viszonozza a dühöt és a ráncigálást.) Takarodj ki a házamból, nyomorult féreg! BEPPE: (Ordít) Ez az utolsó szavad? GIORDANO: (Magából kikelve) Ez! Beppe előkapja a pisztolyát. Giordano rögtön kapcsol, és Tonióra néz, aki ebben a pillanatban fegyvert ránt és tüzel. Beppe hátát éri a lövés. A padlóra rogy. Teljes anarchia lesz úrrá a színen. A jelenlévők összevissza lövöldöznek egymásra, nem igazán tudni, ki ki ellen van, csak az látszik, hogy Beppe csapata nem ura többé a helyzetnek. Lövések, rohangálás, üvegcsörömpölés, feldöntött tárgyak, bútorok zuhanása. Giordano egy asztal felé tart. Már kihúzza a fiókot, hogy revolvert vegyen elő, amikor őt is lövés éri a kaiján. Elesik. Az emeletről lefelé vezető lépcsőn feltűnik Bruno alakja. Gyógyszeres kábulatból ébredt a lövésekre, meg akarja nézni, mi folyik odalent. BRUNO: (Látja, hogy a fia a földre esik. Kétségbeesetten) Kisfiam! Giordano! (Feléje botorkál, mikor szíven lövik) GIORDANO: (A földön nyöszörögve) Apa! A padló már tele van halottakkal, sebesültekkel. Hirtelen kinyílik az egyik földszinti szoba ajtaja, kilép rajta Altrettanto. Az őrök magára hagyták, kiszabadult. ALTRETTANTO: (Fölényes gőggel, mint aki teljesen ura a helyzetnek) Na ugye, megmondtam, hogy ezekkel nem lehet tárgyalni! Tonio! Gino! (Nem jön válasz) Őrség! Mindenki hozzám! (Néhány ember feltápászkodik, és rettegve feléje indul. Ebben a pillanatban felpattan a földről, a fedezékéből Trattamanti, és vadul tüzelni kezd az öregre. Altrettanto nagyon sokáig állja a lövéseket, mintha sebezhetetlen volna. Több lövéssel a testében rendületlenül Trattamanti felé indul. Amaz kétségbeesetten lövi. Páni félelem uralkodik a színpadon. Az őrök kővé dermedten állnak. Végül Altrettanto összerogy. Új Hevesi Napló 57
