Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
kezet csókol Marinkának) Ez pedig Ginepra úr, a Bellissima főszerkesztője. (Ginepra is kezet csókol) Alfredo, mi folyik itt? MARINKA: (Mohón lecsap az alkalomra) Bellissima? Az mi? Magazin? GIORDANO: Igen, kicsim, pontosan. (Trattamantihoz) Szóval? MARINKA: És milyen magazin? Női? GINEPRA: (Középkorú, viszonylag jól tartja magát. Lerí róla, hogy minden hájjal megkent üzletember, a nők barátja) Igen, kisasszony, női. Heti kétmillió példányban. MARINKA: (Még kevéssé érti a nyelvet) Mi a kétmillió? GIORDANO: (Idegesíti, hogy nem hagyják beszélni Trattamantival, de visszafogja magát) Annyit adnak el minden héten. MARINKA: (Tetszik neki. Tetőtől-talpig végigméri Gineprát) Á, az igen! (Ginepra hiú tetszelgéssel állja a fiatal nő tekintetét) Nincsen szükségük új modellre? GINEPRA: (Ravaszkásan) Az attól függ, kiről van szó. MARINKA: (Kényeskedve) Hát rólam. GINEPRA: (Örömmel kap az alkalmon) A kisasszony nagyon csinos. Hivatásos? MARINKA: Tessék? (Giordanóba kapaszkodik) Mit mondott? GIORDANO: (Mostmár türelmetlen, hogy nem hagyják Trattamantival beszélni) Hogy profi vagy-e a szakmában. De mostmár hagyjál beszélni. Apámról van szó. MARINKA: (Megsértődik) Most itt rólam van szó. Vagy én nem vagyok fontos neked? (Duzzog) GIORDANO: (Kínosan érzi magát amazok előtt) Dehogyisnem... De az apám... MARINKA: (Türelmetlenül közbevág) Semmi de... Ha szeretsz, azonnal megszerzed nekem munkát! GIORDANO: (Nyugtatólag) Jó, jó, de hiszen Ginepra úr azért van itt. Ő mindent elmond neked. MARINKA: (Sértetten) Hát jó. Ginepra úr majd mond nekem minden. Te csak fuss apádhoz, ki nem is akar tudni rólam! Biztosan azért nem mehetsz be hozzá, mert engem hoztál ide! (Szipogni kezd) GIORDANO: (Egyre kinosabb számára a helyzet. Nyugtatni próbálja a nőt.) Ugyan már, kicsim, ne érzékenykedj annyit. Meglátod, minden rendbe jön majd. (Át akarja ölelni Marinkát) MARINKA: (Sértődötten odébbmegy, nem hagyja magát) Minden! Nagyon látszik, hogy minden! Félórája itt vagyunk, de még az előszobánál tovább nem jutottunk. Téged várja gorilla saját házadban. Minden...! GINEPRA: (Kihasználja az alkalmat, hogy a maga javára fordítsa a dolgot, Hízelegve) A kisasszony igen érzékeny. Bizonyára kitűnő modell. Nekem épp ilyenre van szükségem. MARINKA: (Még duzzog, de büszke a dicséret miatt) Mágá ajánl nekem munká? GINEPRA: (Ravaszkásan) Előbb talán nézzen szét nálunk, Marinka kisasszony. Szívesen elkísérem. MARINKA: (Mohó vággyal) Mikor? GINEPRA: Akár most is. Állok rendelkezésére. MARINKA: (Majdnem ugrál örömében) Hallod, Giordano? Micsoda kedves ember! GIORDANO: (Nincs elragadtatva a dologtól) Majd én elkísérlek, ha apámmal beszéltem. GINEPRA: (Készségesen) Ti csak tárgyaljatok nyugodtan. Én szívesen elviszem a kisasszonyt. Új Hevesi Napló 51
