Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Abonyi Mária: Barna fény, Csigaházak
&/6ärta. Barna napnyíl szökken, bonyolult ábrát rajzol a park hatalmas fenyőpiramisára. Régi kolostorerőd romjai alatt, bénult várakozással szívják magukba egymás borzongó bőrét. Egymáshoz tapadt elektromos szikrák pattannak középkor ősköveihez és felizzanak tüz-pillanatra. Minden szín és illat, minden hang és forma gyönyört kínáló örvénnyé változik, barna fényt árasztva hatol testükön át. Derengő csendben csillan a rét füves égboltján csigaházak hagymakupolája. Szemek merednek pont-spirálos rendben, üres házacskák: mint lélek, törnek ropogva talpak alatt. Ha kis tüzek gyúlnak, leveti ruháját az Éj, lüktető vágyak cikáznak fák lombozatán: izzik a fák levele izzik a föld izzó virágok állandó párája, síró szenvedélyek a HOLD bársony arcára szelídülnek. 42 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
