Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város
cserjék fáradt levélzetét, melyek bevilágítják, mint a csúcsán gyúló hajdani örömtüzek, a bíborszínű várost. Püspökségének története összeforrott államéletünkkel. Gyepüelvén keletkezik, s valóságos kis birodalom az országban. Végei benyúlnak egész a déli egyházmegyékig. Székében Catapan, Szent István bizalmasa ül először, utódai között vértanútól a diplomatáig mindenféle egyéniség akadt, de mind egyéniség. Formálta őket a város és a táj, alakították és építették a tájat és a várost. Vezetői a királyi kancelláriának, ők fogalmazzák az Aranybullát, s kiindulópontjai annak a szellemi magatartásnak, melyből a magyar humanizmus mozgalmai keletkeztek. Majd’ mindegyikük főnemes, már V. István korában régi szokás, hogy csak nemesi származású ujjra húzható fel az egri pásztorgyűrű. Harcias főpapok, kiknek egyformán illik a pásztorbot és a kard, süveg és harci sisak. Láttak vendégül királyt palotájukban, s temettek királyt kriptájukba. Imre nyugodott itt, s erről ma is tud a nép, kár, hogy iskolakönyvekből, s nem élő hagyomány útján. Mindaz, amit a ragyogó középkor, a humanista világ teremtett, alkotott a városban, majdnem teljesen porrá omlott az időben, még a helyneveket is elsodorta a köztudatból a kilencvenegy évig tartó török uralom. Ó, diákéveink mord Jumurdsákja, leleményes Gergője! Micsoda aranykinccsel ragyogtattátok be képzeletünket, akik ott lehettünk harcaitok várfokán, gondtalanul szaladozva a szédítő mélységek fölött. Az, aki létetek csillagát az égre tűzte, alig néhány méterre feküdt tőlünk a föld alatt a Bebek bástya ölében. Emlékszem a téli délutánra, amikor apám hazahozta az Egri csillagok első kötetét. A Gárdonyi név ismeretlen volt a kisdiáknak, de amikor túljutott a preparálás borzalmain és a mértani rajzokon, eltűnt előle a világ, és másnap is a figyelem az iskolában. Ma sem tudnék írót mondani, aki színes képzeletvilágával annyira lenyűgözött volna, mint az egri remete. Lebéklyózta fantáziánkat. Az írón kívül csak a gyermek tudja mélyen újraélni a művet, s amit ő nem mondott ki, továbbszíneztük az álmainkban s áttranszponáltuk játékainkba. A kaland didergős izgalma éppúgy lúdbőrözött a hátunkon, amikor Cecey Évának és a diáknak földalatti barangolását olvastuk, mint amidőn részben összegyűjtött zsebpénzünkből vett, részben az otthoni borospincéből elcsent gyertyákkal és szurkos fáklyákkal behatoltunk az akkor még feltáratlan kazamaták rejtélyes sötétségébe. Legendák keringtek az iskolában ottvesző vagy csak nagy üggyel-bajjal kijutott suhancokról, akik már jártak ott s hason csúszva haladtak a földalatti tócsákon keresztül az omladékok közt. Egyenesen a város széléig akartunk elhatolni, ahonnan delinek öltözve Vicuska is jött valamikor, hogy felkeresse katonáskodó urát. Kardot vagy ékkövekkel kirakott jatagánt, szakállas puskát vagy más lőfegyvert szerettünk volna találni, ez volt az expedíció célja, s az is, hogy fellebbentsük a fátylat a mendemondákról, amelyeken nem tudtunk eligazodni. Ennivalóval felszerelve szálltunk le a sötét üregbe, s visszagondoltunk anyánk intő szavára, akitől leckekérdezés ürügyén szöktünk meg szombat délután. Már akkor átéltük az idő és a tér viszonylagosságának fogalmát, óráknak tűnt és kilométereknek látszott az alig százméteres folyosó, mely üres és kopár volt, míg végül egy omladék el nem zárta további útját. Csákánnyal és lapáttal láttunk hozzá az akadály eltávolításához, vékony izmaink azonban csakhamar elcsüggedtek. Kidolgoztuk még ott lenn a mélyben a további munkatervet, megettük az uzsonnát, s elégett minden fáklyánk. Fent örömmel és megkönnyebbüléssel köszöntöttük a napsütést, s a kalandot nem ismételtük meg többé. Néma hallgatást fogadtunk hallgatagon a valóságról, s kisebb osztálytársaink előtt továbbfolytattuk a legendákat, a kiszínezett mesét. A húszas évek közepéig talán minden egri diák végigcsinálta ugyanígy ezt a kalandot, míg a romantikának véget nem vetett a vár tudományos feltárása. De addig szabad játszótér és nyugalmas magány volt kiszélesedő lőréseivel, cserjével benőtt omladékos falaival, füves 36 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
