Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város
csendesedtünk el vagy ébredt fel a kedvünk. Nem volt szén, alig égett a villany, a város kövei mozdulatlanul itták magukba az emberi történést, feljegyezték az újat a régi mellé, s berakták a múlt irattárába, hullatták vakolatukat, álmosan ásítottak ősszel s vidáman nyújtóztak tavasszal. Mindennapi életünk hintája csak lassan lendült fel a béke magasságába. A líceumban a földszinten volt a belvárosi elemi iskola. Főként úri gyerekek jártak ide, s az osztálytársak között itt éreztem először azt a megmagyarázhatatlan idegenkedést, aminek később osztálykülönbség lett a neve, mert ennek igen finom árnyalati voltak. Az udvaron kusza összevisszaságban növő s a fényért öldöklő harcot vívó fák és bokrok zárták el a hatalmas barokk épület harmonikus belső négyszögét. A folyosók sötétek voltak, négyszögletes kockakövei sárosszürkék. Az egyik sarokban nyomda zakatolt, s ha sikerült besurrannunk, boldogan csentünk el néhány ólombetűt. A folyosók oldalában apró ajtók vezettek a termek mázas rokokó cserépkályháinak fíítőnyílásaihoz. Ezek a lombfüzéres, rézbakokon álló hatalmas kályhák fűtötték a mi osztályainkat is, díszes cikomyáik ontották a meleget, tetejüket korsó díszítette. Akkor már romladozófélben voltak, s tanítónk, aki ijesztő krampuszként ugrált a számológép vörös és kék golyói mögött, szilvalekvárt hozatott velünk, s ezzel tapasztottuk a nyílásokat, melyeken át kellemetlenül szivárgott a kékes színű füst. A füstszag ma is felidézi az elemi iskola képzetét, bele volt ivódva a falakba, mert a fél város itt füstöltette sonkáját és kolbászát. Megszokott kép volt a íütőnyílásokon kibúvó fűtő, amint a vállára akasztott rúdon oldalasokat és más tagokat egyensúlyozva végigimbolygott a sötét folyosókon, amikor a délutáni tanításról hazamenetelre sorakoztunk. Az első emeleten már más volt a levegő, itt a mész ünnepi fehér színe, nemes ártatlanságú pompája, a napsütés derűje s a boltívek előkelő hűvössége trónolt a fényben viliózó sárgaeres kőlapok fölött. A hierarchikus sorrendnek megfelelően itt már tanítóképző volt, kápolna és könyvtár, s főtraktuson a díszterem Kracker „Tridenti zsinat” és Sigrist „A négy egyetemi kar” című mennyezetfreskóit még nem értettük, csak a színek kavargását bámultuk meg felfelé meredező, hátraszegett fejjel, de Maulbertsch „Mennyországa” magasba ragadta képzeletünket. A második emeleten jogászok és suhogó ruhás kispapok képviselték az alapító püspök álmát, a négyfakultású egyetemet. Följebb már csak a csillagvizsgáló volt, ahova feljuttatott néha a ritka véletlen, s ahol a kupolát körbefutó párkányzatról és a kupola belsejében rejtőző periszkóp előtt levő kerek asztalon végig lehetett csodálni a város körképét, utcáin, terein a hangyaként nyüzsgő vasárnapi tömeget. A líceumból a régi jezsuita gimnáziumba kerültem át. Elszakadtam apámtól, akivel addig kézenfogva mentünk reggelente iskolába, s megszabadultam a szurkolástól, hogy érdeklődik tanulmányaim felől, s végül tanítómtól is, akire fájó gyerekszívvel nehezteltem. A tanév végén beosztotta, ki melyik tárgyból felel majd a vizsgán. Rám a történelem jutott. Rajongtam Mátyás királyért, felálltam, hogy róla szeretnék felelni. Megvádolt az osztály előtt — még a kérdést is szeretném tudni. Másból feleltem a vizsgán, és az igazságtalanság keserűsége sokáig lobogott lelkemben. Új, szabadabb élet kezdődött az elsős kisdiáknak, az új környezetben jó tanuló lettem. Csattogó lépéssel rohantunk le a csámpás Kacsaparton, a lépcsőkön ugrálva lötyögtettük a gyomrunkban a tejet, míg a Fő utcáról elő nem bukkant az új iskola oromzatos homlokfala fülkéiben álló szentjeivel. Mindez csak kő volt, formák és alakok változatába öltözött merev sárga tömb, mindennap feltűnő és elmaradó látvány. Az iskola belegyepesedett megszabott anyagba, a földrajzkönyv a földrajztudomány elméleti alapvetésével kezdődött, és semmi sem lelkesítette át a száraz tant. A mai gyermek otthona alaprajzának megszerkesztésével indul felfedezőútra, hogy folyton táguló körben ismerje 34 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
