Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka
készüljenek fel minden hadaimmal. Azt az országot el fogom tiporni. Most pedig takarodjál! És amint Ibrahim rémülten felemelte arcát, a legkegyelmesebb leköpte. így kezdődött Szolimán szultán 1552-es hadjárata. *** Az 1552. év elején, már január 9-én Dobó kémei fontos híreket hoztak Szegedről, a török hadi készülődéseiről. Rossz sejtései voltak, nehéz lesz, válságosnak ígérkezik ez az esztendő. A hónap közepén Oláh Miklós püspök, aki Pozsonyban tartózkodott, meghívta első főpapi miséjére. Illőképpen megrakatott néhány társzekeret, hogy a misét követő lakomán legyen bőségesen élelem, vad és szárnyas és bor a legjobból; elegendő fegyveressel indult útnak, hogy ha a nádori bíróságnak netán kedve támadna embereket küldeni a fővesztés végrehajtására, legyen kivel védelmeznie magát. Ugyanabban az időben országgyűlés is volt Pozsonyban, amelyen a király is részt vett. Dobó ekkor megjelent a pozsonyi várban, és kihallgatást kért a királytól.- Mi jót hozol Dobó abból a veszedelmes országból?- Egy kérdéssel fordulok felségedhez: szüksége van-e felségednek az én fejemre? Ferdinánd rácsodálkozott, aztán elmosolyodott.- Jó, jó, tudom, hogy megházasodott, el is küldtem jókívánságaimat a mennyegzőjére, de talán nem vesztette el egészen a fejét?- Ha ennyire ismeri felséged az ügyet, akkor akár a hónom alatt is elhozhattam volna a fejem - válaszolta szemrehányóan Dobó.- Ne tréfáljon, kérem. Mi történt? Beszéljen!- Az történt, hogy a nádori bíróság közel egy esztendeje fej- és jószág vesztésre ítélt két testvéremmel együtt. Nagyobb hatalmaskodásért. Amiről nem is tudok.- Bízzék bennem. Kivizsgáltatom az ügyet. S most mi a kívánsága?- Egy esztendei haladékot kérek az ítélet végrehajtására.- Meglesz. Dobó fejére mindenkinek szüksége van. Úgy tudom, minden a legnagyobb rendben megy Eger várában.- Igyekszem megfelelni felséged és az ország bizalmának. De még van egy kérésem. Nem tudom még pontosan, mi a török szándéka. De úgy lehet, nagy erővel jön majd a vár ellen. Nekem meg kevés a katonám, az ágyúm. Sok ellenséget szereztem az utóbb volt esztendőkben, amikor behajtottam a várat, meg a püspökséget illető jövedelmeket. Lehet, hogy cserbenhagynak, még ha maguk is kárát látják belőle. Kérem felségedet, adjon segedelmet a védelemhez.- Gondoskodásomban nem lesz hiány, ne legyen a maguk vitézségében sem. Amikor Dobó betette maga mögött az ajtót, a király megcsóválta a fejét:- Ezek a magyarok bolondok. Jókelvén meg sem kezdték a rendek a másnapi tanácsokozásaikat, amikor híre jött, hogy Tóth Mihály a hajdúival visszafoglalta Szegedet a töröktől. Zengett Pozsony a „vivát” kiáltozásoktól, azon estén fáklyáktól világolt a város, forogtak a cinkupák. Az öröm és a bor mámorát egyszeriben elfújta pár nap múlva a riasztó jelentés, a törökök ismét behatoltak Szegedre, s hatszáz foglyot meg ötezer orrot küldtek Szolimánnak ajándékba. A szegediek valósággal tolongtak arra a helyre, ahol az orrokat nyesik, mert az a hír terjedt el, hogy aki nem vágatja le az orrát, annak fejét veszik. Ijesztő, torz látványok hada lett a szegedi polgárság s az ajándékot vivő hajó nyomán a rothadó hús émelyítő szaga szállongott a Tisza mentén. Új Hevesi Napló 11
