Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A kikapós Szitásné
- Kedvesem! Van összesen egy órája! Szedje össze, amit feltétlenül magával akar hozni, mert viszem magammal a Birodalomba. Magának most már mellettem a helye. Csak a legszükségesebb személyi holmikat hozza. De ha mégis akar valamit még pakolni, egy teherautó az utcán rendelkezésére áll. Siessen, mert nincs sok időnk. Az ingadozó szépasszony már nem ellenkezett, rohant csomagolni. Az SS-katona összecsapta bokáját és elköszönt korábbi szállásadójától:- Bocsásson meg, nagyságos asszonyom, hogy berontottam ide és megszakítottam a társalgást, de hadseregünk átcsoportosításokkal készül a végső megsemmisítő csapásra a szovjetek ellen, így gyorsan kell dönteni a csapatmozgásokról. Ezért utazunk. A mielőbbi viszontlátásra! Közben egy légiriadó megnyújtotta Szitásné útra készülődésének időtartamát. így egyre több holmi vált szükségessé, teltek a bőröndök, és a teherautó rakterére is szükség lett. A 8-10 bőrönd nem fért a fekete kocsi csomagtartójába. A két gyerek csak nézte a nagy sürgés-forgást az udvaron. Szótlanul bámulták a segítő SS-katonák cipekedését, Szitásné sápadt arcát, ahogy ellenőrizte a berakodást. Aztán eltűnt egy időre, és megjelent elegánsan, egy selyem-ballon köpenyben, kalappal a fején, krokodilbőr táskájával a kezében. Könnyezve megpuszilta a két gyerek fejét, majd barátnőjétől búcsúzott. Az kikísérte őt az utcára. Az SS-főtörzs-tábomok egy látványos „Heil Hitler!”-rel búcsúzott és besegítette szíve hölgyét az autóba, majd ő is beszállt. Intett sofőrjének, és lassan elindultak az őket követő teherautó előtt. Katus asszony érezte, hogy többé már nem látja a szép tanítónőt, és nem hallgatja szerelmi ügyeinek újdonságait. Kislánya, kezébe csimpaszkodva kérdezte:- És most a Szitás bácsi egyedül marad, és ha este hazajön, nem lesz már felesége? Az anya bólintott:- Igen, kislányom, a felesége azzal a fekete autóval elutazott, talán örökre. Már sötétedett, amikor Szitás Norbert megjelent a felügyelőéknél. Érdeklődött felesége felől. Amikor az elutazás rövid történetét végighallgatta, a borotválatlan, kialvatlan és megkeseredett férfi kifakadt:- Szajha volt a feleségem, ez az SS-brigadéros már az ötödik szeretője... Én mégis nagyon szerettem... De most már vége... Az együttérző csendben maga elé meredt, majd elköszönt és ballagott hátra az üres lakásba. Katus asszony felerősítette a halkan szóló rádiót. Karádi Katalin búgó hangon énekelte:- Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér... 82 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
