Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Dóra Eörsné: Ki vagyok én valójában? III.
J2W* 6n va/éfdAcm? III. Helytelen szokásaink megváltoztatása Minden egyes cselekedetünk lenyomatot hagy bennünk. Ezeket a lenyomatokat szoktuk idegen szóval szanszkaráknak nevezni, amelyek a jellembeli tulajdonságainkat adják. A tudat, az intellektus (amikről az elmúlt alkalmakkor volt szó) és az ún. szanszkarák a lélek „érzékszervei”. Ezek láthatatlan szervek, de a működésük nem vonható kétségbe. Senkinek nem jutna eszébe pl. azt mondani, hogy nincsenek gondolatok, mivel nem láthatók fizikai szemmel. A gondolatok, érzések, jellembeli tulajdonságaink a lélekhez tartoznak, és mivel keveset tudunk a lélekről, ezért fogadjuk el gyakran azt a teóriát, hogy az emberek olyanok, amilyenek, nem lehet változást remélni tőlük. Ez azonban csak abban a vonatkozásban igaz, hogy megváltoztatni másokat valóban nagyon nehéz, de önmagunkat képesek vagyunk úgy változtatni, hogy életünk boldogabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Sőt, ha igazi példává válunk mások számára a gyakorlati életben is, akkor ez inspirációt, segítséget jelent mások számára is a változáshoz. Soha nem várhatjuk a környezetünktől, hogy az változzon előbb. Sorsunkat a saját kezünkben tartjuk, csak ismernünk kell azt a tiszta erőforrást, ahonnan naponta erőt meríthetünk a tudatosságunk megváltoztatásához. A tudatosságunkat az fogja megszabni, hogy milyen gondolatoknak adunk helyet a tudatunkban. Amikor egy cselekedetet megismétlünk, a lenyomat mélyül, mint ahogyan a lemez barázdái mélyülnek a sokszori ismételt lejátszás során. Ugyanannak a cselekedetnek gyakori ismétlése alakítja ki a szokásainkat. Minél többet ismétlünk egy cselekedetet, az egyre automatikusabb lesz, ami azt jelenti, hogy szinte észrevétlenül leszokunk az intellektusunk használatáról. Arról, hogy legalább a kérdést feltegyük magunknak: „Jó lesz ez nekem, ha megteszem? Milyen érzést fog maga után vonni?” A szokások igen könnyen kialakulnak, de egy rossz szokást (pl. cigaretta, kábítószer, alkohol) megszüntetni igen fáradságos munkába kerül. A szokások valamiféle pótcselekvések, amikor egy belső szükségletet kívülről akamnk megszerezni. Pl. szeretethiányban való túlzott édesség-fogyasztás, a problémák elől való menekülés az alkohol vagy drogok mámorába, vagy a nikotinnal való feszültségoldás reménye, a természetesség leplezése, a hiányosságok takargatása, stb. Kezdetben az élvezet segíthet elfelejtetni a bajokat, de egy idő múlva megjelennek a helytelen cselekedetek következményei, a kellemetlen tünetek is. A rossz szokásoktól úgy tudunk a legkönnyebben megszabadulni, hogy használva az intellektusunkat, megértjük, hogy miért nem helyes az, amit teszünk. Még ezután is komoly erőfeszítésre van szükség, hogy egy határozott, koncentrált gondolattal képesek legyünk a gyenge gondolatainkat pozitív irányba terelni és elfoglalni az intellektusunkat az új, pozitív céllal. A szerzett szokásoknak, az ún. mesterséges szanszkaráknak az átalakítása igen nagy türelmet és kitartást igényel. Fontos, hogy a legkisebb változást is méltányolni tudjuk, hogy az elveszett önbizalmunk és öntiszteletünk visszatérhessen. Sokat segíthet egy új, szeretetteljes környezet is, hol az elitélés helyett az illető értékeire koncentrálva teret adunk a feszültségmentes kibontakozásnak, ami a lélek szükségleteit fogja kielégíteni. Amikor a lélek szellemi szükségleteit elégítjük ki, akkor az állandó elégedettséget, 70 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
