Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Mi végre vagyunk a világban? A lényeg: a szolgálat
Téged is neveden szólított, megváltott, az övé vagy. Szeretett lény vagy, ha netalán úgy éreznéd, az emberek többsége által nem is, hát Teremtőd által igen. Ezért vagy egyben elfogadható, és ezért lehetsz bizakodó is. Kinek kell a lélekbúvár? ■ a A hazai pszichológusokat még mindig nem övezi az a presztízs, amelyet méltán megérdemelnének. Az orvosi, ügyvédi pálya vitathatatlan elsőséget élvez. A műszaki értelmiség pedig - belátva presztízsének „hatodrangúságát” - kompenzációs mechanizmusként a maga által emelt toronyból szemléli a társadalomtudomány eredményeit, és esetenként védett bástyák mögül nyilaz a lélektan elkötelezettjeire. Kompetenciájukat féltve, az oktatásügy szakemberei sem közelednek egyértelműen — nyitott emberek módjára - a lélektan rejtelmeiben, legfeljebb nem akadémikusi szinten. Vallja ezt az az orvos és ügyvéd is, aki egyetlen órát sem hallgatott pszichológiát, ugyanis nem volt rá lehetősége. (Mai középgeneráció). De ugyanígy vallja a szakmunkás is. Máris felmentve magukat, hogy bármi néven nevezhető különleges fontosságot tulajdonítsanak a pszichológia művelőinek. Ez a beállítódás eleve presztízsveszteség. A mai magyar műszaki és közgazdasági értelmiséget - nagyon kevés kivételtől eltekintve - csak a teljesítményorientáltság jellemzi, ami önmagában jó dolog. A mind magasabb termelési eredmények tervezésekor azonban nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy - mégoly magas szintű és korszerű gépesítettséget feltételezve is - a termelési folyamatban az abszolút főszerep a dolgozóé, tehát az emberé, aki gondoskodást igényel. A szociológia leegyszerűsítve nem más, mint gondoskodás az emberről. Szociálpolitikai tervek természetesen még a termelőüzemekben is készülnek a felettes hatóság és az íróasztalok számára. így presztízsük úgyszólván egyáltalán nincs. Szociológust, pszichológust még kevés termelővállalat alkalmaz. Kompetenciájukat féltve, gazdasági vezetőink nem is nagyon törekszenek foglalkoztatásukra. Más lapra tartozik, hogy a kis létszámú képzés miatt erre szélesebb körben egyelőre még nem is nyílik lehetőség. Nem jobb a helyzet a vidék egészségügyben és oktatásügyben sem. Végzett pszichológusok jobbára a gyógyászat területén kívánnak elhelyezkedni, mert úgy vélik, hogy viszonylagos presztízse csak annak van. Nem vonom kétségbe a minden határon túli elkötelezettséget, a szenvedő embereken való segíteni akarást, de szakember legyen a talpán, akit az orvosi kar egyenrangú félként elfogad. Az orvos tekintélye évezredes tradíciókon alapul. A pszichológusé jó esetben is csak százéves múltra tekinthet vissza. Amíg évente 860 orvos végez hazánkban, addig pszichológus tizedannyi. Végzett tanárokra és mérnökökre vetítve még szűkebb mezőny alakul ki. Bármely szektorban a többség hatalmat és erőt képvisel, épp ezért ideális esetben is pusztán egyenrangú félként ismertetheti el magát a pszichológus. S ebben nincs semmi különös. Lényeg, hogy a pszichológus ismerje és érezze munkája hasznosságát és fontosságát - nyilvánvaló eredményei alapján. 68 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
