Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Közelgő nyár, A kulcs, Regősének
JQe/Áxd <Jj^O(üoe/yő- nyáwMár nemsokára nyár lesz, jó meleg, a cseresznye pirosa integet, s majd sejtelmes, hallgató lomb alól kíváncsi kakukk kéklő hangja szól. Ha nyarat várunk - várjuk önmagunk. Lélekmélyben álomtűzből vagyunk, akár a nyár, melynek esti egén álmot gyújt ki csillagos költemény. Nyarat várnék, ha volna még nyaram, de égboltom már bús-csillagtalan, s erdőre, rétre kérdő csend leül, s a válasz hallgatásba menekül. Már nemsokára nyár lesz, jó meleg, s piros cseresznye másnak integet, s kék kakukkhang hallgató lomb alól más szívhez szól csak, ha olykor kiszól. Nyarat vártam, - s bevártam önmagam? Égboltom fáradt, bús, csillagtalan, s a volt-álmok, kihúnyt tüzek helyén sötét kereszt és könnyes költemény. Qs4> /cu/cA Hol van a kulcs, nyitója végtelennek? Hullnak hideggé lett álmú egek. Értelmet színlel gőgös értelmetlen, s a szemek mind kihűlt-fénytelenek. A bölcs, lehet, a kulcsot megtalálta, s hol a kéz, hogy zárba illessze be? Az ő keze már remegő, erőtlen, s régen kereszten az ő istene. A bölcs, igaz, a kulcsot megtalálta, de csak legyint: tudja, hiába már. Farkas szónokol rút lelkű világban, s részeg pásztor a tegnapi király. Új Hevesi Napló 17
