Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Emlékezés
KOZI&IöIbT Cserniczky Dénes ^>m/é/cetcéa Most kapom meg az aranydiplomámat a Zeneművészeti Főiskolán. Örülök neki vagy bánkódom? Nézőpont kérdése.- Aranydiploma! Úristen! Hogy elszaladt az idő! Megöregedtem, bizony megöregedtem - kesergek és őrlődök magamban.- Aranydiploma! Örülj, hogy megérted! - lelkendezik ismerősöm. A diplomával kapcsolatban be kellett mennem a Zeneakadémiára. Ki kellett tölteni adatlapot, be kellett nyújtani az eredeti diploma másolatát. Bementem. Legutóbb évekkel ezelőtt voltam ott, Bálint unokámat kísértem el diákkoncertre. De ez most más volt. Az aranydiploma ténye, árnyéka, szelleme rámtelepedett, és mint egy zavarban lévő kisdiák esetlenkedtem az egykori alma mater falai között. Igen, itt felvételiztem... ebben a teremben voltak Bárdossal az összhangzattanórák... itt tartotta Kodály a népzenei előadásokat... és jöttek, jöttek az emlékek, szépek is, meg nem is olyan szépek... Emlékszem: Valami szovjet tánccsoport járt akkoriban nálunk. Ennek zenei vezetője ellátogatott hozzánk a Zeneakadémiára. A zenei vezető neve Zacharov volt. Az Akadémia vegyeskara éppen próbát tartott. Zacharov benyitott a terembe. Szimpatikus, mosolygós ember volt. Szívélyesen üdvözölték. Mi felálltunk és elénekeltük négy szólamban, orosz nyelven a szovjet himnuszt. Zacharov nagyon meg volt hatva és elégedve. Látom, összehajolnak a tolmáccsal, és Zacharov magyaráz valamit. A tolmács bólogat, majd felénk fordul:- Zacharov elvtárs nagyon köszöni a kórus figyelmességét és kitűnő előadását. Volna egy kérése. Ő nagyon szereti a magyar himnuszt. Énekeljék el neki négy szólamban. Kínos csend. Ugyanis mi, a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskola vegyeskara, akik olyan nagyszerűen elénekeltük a szovjet himnuszt négy szólamban orosz nyelven, a magyar himnusz vegyeskari feldolgozását - NEM TUDTUK. Mint írtam már, a római katolikus Egyházzenei Tanszakot Rákosi elvtárs feloszlatta. Átmentem a középiskolai ének- zenetanárképzőbe. Itt pergett a pedagógia homokórája, mígnem egy szép napon pedagógusküldöttség érkezett a Szovjetunióból. Óriási szenzáció volt, mert egyike volt az első szovjet kulturális küldöttségeknek, melyek hazánkba látogattak. A nagy példaképek pedig járták az országot. Megnéztek általános iskolát, középiskolát, egyetemet, főiskolát, egyszóval mindent, ami érdekelte őket. Természetesen bejöttek a Zeneakadémiára is. Hogyne jöttek volna, hiszen kíváncsiak voltak, hol képezik az abban az időben már híressé vált úgynevezett Kodály- módszer jövendőbeli tanárait. Jöttek. Mi fogadtuk őket. Különösen érdekelte őket a szolfézstanítás és a Kodály- módszer alapját képező szolmizáció. Engedjenek meg egy szakmai kitérőt. Mi a szolfézs? A zenetanítás alapfoka, a hallás, ritmusérzék és a kottaolvasás fejlesztése énekgyakorlat segítségével. Új Hevesi Napló 65
