Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
KALASNYIKOV: (Türelmetlenül) Eh, ezek a mai fiatalok épp hogy nem kémek a segítségünkből! Mind önfejű, és makacs. Csak a nyugatot majmolják, és nem tisztelik az időseket meg a mi elveinket... Sőt, már valósággal sértésnek veszik, ha segíteni akarunk rajtuk... MOLOTOV: (Kíváncsian) Csak nem tartozik Marinka is ezek közé a modemkedők közé? KALASNYIKOV: (Mérgesen) De, azt hiszem. Igaz, nemigen sokat beszél erről, csak látom rajta, ahogyan öltözik, amilyen barátai vannak... MOLOTOV: (Vigasztalja) Majd kinövi, Alekszej Bogdanovics. Kinövi, én mondom. Ha ezt a fiút megismeri, bizonyára felhagy a régi barátaival és megváltozik. Szerintem kapni fog az alkalmon. KALASNYIKOV: (Komoran) Gondolod? Én már nemigen hiszek ebben se. Ha meg... megtudja, hogy én akarom, csak azért se törődik majd vele... MOLOTOV: (Kedélyesen) Hát ne mondd meg neki, hogy te akarod. Véletlen találkozásnak fog tűnni. A többit meg majd elintézik egymás közt a fiatalok. Ne aggódj... a természet szava erős... (Pajzán mozdulatot tesz.) Kopognak. KALASNYIKOV: (Medvehangon) Tessék! (Csesznyenko és Giordano lépnek be.) CSESZNYENKO: (Kissé félénken viselkedik. Tart a másik két orosz gyanakvó és heves indulatkitöréseitől. Harmincas férfi, vékony, görnyedt tartású. Járás közben az egyik lábát húzza. Szívélyeskedve.) Á, jó napot kívánok az elvt... (Elharapja a szót.) ... az uraknak. Van szerencsém bemutatni Giordano Altrettanto urat. (Mind kezet fognak.) KALASNYIKOV: (Barátságosan, de mosolytalanul) Üdvözlöm, kedves fiatalember. Foglaljanak helyet. (Hellyel kínmálja őket, mind leülnek.) Mikor érkezett? GIORDANO: (Tanácstalanul, Csesznyenkóhoz, mert nem érti) Mit mond? CSESZNYENKO: (Mintha tolmácsolna) Hogy mikor érkezett ide hozzánk? GIORDANO: (Udvariasan) Néhány órája. Szép itt, Önöknél. Molto bello.* CSESZNYENKO: (Gépies sietséggel) Reggel 9:30-kor. Tetszik neki a dácsa. MOLOTOV: (Cinikusan) Van most sok eladó is, kiadó is. Az emberek kénytelenek megválni tőle. Vehet egy tucatot is, ha akar. CSESZNYENKO: (Giordano kérdő pillantására) Van eladó. Sok. GIORDANO: (Mosolyogva) Á, la villetta? Nem akarok venni. Még nem tudom, itt maradok-e. CSESZNYENKO: (Amazokhoz) A fiú még nem tudja... meg kell győzni. KALASNYIKOV: (Sürgősen átveszi az irányítást, mielőtt részletekbe merülnének) Szóval a fiatalember komoly üzleti szándékkal jött ide. CSESZNYENKO: (Giordanóhoz) Az üzlet... GIORDANO: (Készségesen) Sí, signore* * Beszélhetünk máris. KALASNYIKOV: (Mivel Giordano bólintott, meg se várja Csesznyenko fordítását.) A helyi főnökséget én vállalom el. Helyettesem ez az úr. CSESZNYENKO: (Fordít) Az urak... itt lenni főnök... GIORDANO: (Komolyan, határozottan, Magára mutat.) Az én családom főnök. Az urak alkalmazottak. CSESZNYENKO: (Kalasnyikovhoz) Ők akarnak parancsolni. Alá kell vetni magukat a szervezet irányításának. * Nagyon szép. ** Igen, uram. 34 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
