Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Nagy hitetések idején, Ez az arc
Őy///Yj ÁitMieh ídepán Pál levele a kolossébeliekhez: 2.4. Zsoltárok könyve: 5.10. „Ezt pedig azért mondom, hogy valaki rá ne szedjen hitető beszéddel!” Mézes szavakkal vezessen el-tova az egyetlen útról halálnak taposómalmát járva. Ki követne tieid közül ha látván: a jót elhagyod szavad csak annyit ér mint lobbanó avar lángja csak füst és hamu olcsó délibáb-játék a pusztán ügyeskedő kóklerek méltán nevetnek mérhetetlen botor balgaságodon ki elhagyod népedet a zsíros tálról hulló morzsákért mikor böjt időben tartóztatja magát az igaz ember. Kinél a becsület lyukas garas a beszédnek nincsen alja s a tető felette a magas ég görögtüz hulló hideg parázs múló szivárvány habos fénye káprázat csupán narkotikum s az ébredés másnaposságára gyógyírt csak a szamárállkapocs adhat avagy mikor trombita harsan Jerikóban. Ismét mondom: óvakodj a sima nyelvű kerítőktől, portájukat messze kerüld, kalapot ne emelj nekik, s födetlen fővel ne mutatkozz, ne járj előttük, nehogy higgyék állhatatosságod ára - kötélre - potom harminc ezüst. „Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak? mert hitványságuk napnál Új Hevesi Napló 13
