Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Csend és erdő
VERS, PRÓZA Sfipor Clemér ^ éa ew/& Ne te mondd el magad az erdőnek. Hagyd, hogy az erdő mondja el magát neked. Mit tudsz te mondani a fáknak? Mindennapi gondjaidat? Hagyd azokat az első erdőszéli bokorban, s ne térj arra vissza, a városi zajt, futballt, kártyát, táskarádiót a zajt, a zajt, ami egyre súlyosabb bántalmakkal veri fel az életedet? Nem is hiszed, hogy kiáltásaidra az erdő megborzong, összehúzódik s eltakarja előled minden kincsét. Hallgass és maradj csendben Vannak, akik lábujjhegyen és suttogva járják a csavargó ösvényeket. Nekik mutatkozik meg minden gazdagságában az erdő. Lábad alatt finom művű hangyák botorkálnak, az avaron gyík surran, bogár oson, olyan apró neszekkel, hogy mosolyognod kell. Parányi tisztáson kényes, fényes feketerigó sétál, el ne űzd, valami apró magot szed a smaragd gyepen. S hogyan kíséri csendes lépteid a fülemüle májusban, hogyan ismétli önmagát a kakukk, felesel- getve saját visszhangjának ostobácska konok- saggal. Légy csendben Dőlj le a fűre, így tudod megfigyelni micsoda hajszálezüst rúgókkal dörzsöli testéhez hátsó lábát a kabóca, csak így tudod meglesni az őzek életét, amint anyjukhoz dugják meleg orrukat, vagy agancsukat az ágakhoz dörzsölik. Ezer és ezer élet bontja itt ki magát annyi változatban és olyan őszintén, hogy nem győzöl gyönyörködni. Légy csendben. A hazatérés csöndje ez. Mert ne felejtsd, itt születtél évmilliókkal ezelőtt, ezekből a neszektől, zörejektől tanultad meg beszélted hangjait, megalkotván belőlük fogalmaid sokaságát. Ez a csend átmos, megtisztít a lélek gyermeki ámulatával. Fürödj benne. Légy csendben. Új Hevesi Napló 5
