Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - Az idő sodrában
S?2 idő sodrában Két nagy erő hat a mai vilában egymással szemben. Az egyik uniformizálni akar, mindenhol, mindenáron, míg a másik hagyományőrző, tiszteli mindnyájunk eredettörténetét, és mivel önmagába tekintve is képes meglátni tükörképét, azaz embertársai róla alkotott véleményét, elmélkedve és bölcselkedve halad életútján. Lassan, de biztosan. S mivel életét nem a tagadás szelleme irányítja, egyre inkább az igenlés, a pozitív pólus irányában fejlődik, míg életművét ki nem teljesíti. A világ nagy kérdése: globalizálódni vagy regionalizálódni? Mindkét nézetnek vannak igenlői és ellenzői, de míg az egyik a tömegközlés kisajátításával és homogenizálásával, az egyoldalú tájékoztatással próbál hatni az embertömegekre, addig a másik az örök emberi értékek kultiválásával, azaz egyfajta kultúrmisszióval hat és létezik. Mivel normális párbeszéd szinte sehol a világon nem létezik a két oldal között, csak az indulatok lángolnak fel az uniformizáló tömegmétely ellen, és egyre hevesebben. Mikor azzal találkozunk, hogy egyszerűen belefojtják a szót mindazokba, akik nem szolgálják ezt a „titokzatosnak” tűnő erők által támogatott, ámde mélységesen primitív irányzatot, amikor tekintélyes műveltséggel rendelkező újságírókat egyszerűen nyilvánosan megrágalmaznak, akkor mindenképpen azt kell mondanunk: megálljt kell parancsolni ennek a bulldózertechnikának, melynek semmi más „értelme”, azaz szándéka nincs, mint a rombolás. Az ember, ha meg akarja őrizni az önálló gondolkodáshoz (és ezáltal a szólásszabadsághoz) való jogát, akkor tudnia kell nemet mondani erre a megfelelő pillanatban. Nagy királyaink igazságosságukról és az általuk teremtett jogrend szigorúságáról voltak közismertek. Igen komoly adomány az, ha valaki megfelelő értékrenddel bír, és az adott pillanatban mindig el tudja dönteni, mi a helyes, mi nem. A mai embert annyit vezették orránál fogva, annyi téveszmével tömték tele a fejét, hogy éppen értékrendje szorul a legnagyobb támogatásra és megerősítésre. Nos, a mai világnak és a mai magyar jogrendnek mindenképpen abban kell feltétlenül megerősödnie, hogy sikeresen ki tudja vetni magából mindazt, ami fejlődésében gátolja; a kisember életét is elfogadhatóvá teszi, azaz polgári kényelemben élhet szorongások és a jövőtől való aggodalom nélkül. Közéleti személyiségként csak az lehet sikeres, aki a nemzeti egységesülési folyamatot munkásságával segíti, és az elbizonytalanított embereket biztonságos életérzéshez segíti. Bármennyire sarkítottnak tűnik is ez a kijelentés, az egyetlen járható út ez. Miért nem viselhető el továbbra az a hazugságáradat, mellyel évtizedeken át tisztátalanná tették a magyar közéletet, közhangulatot? Mert a hazugságok pokoli világából egyedüli kivezető utat az igazság jelentheti, a maga isteni küldetésével, tiszta fényével. Nincs az a reménytelen helyzet, melyből az isteni szó, a sugallat ki ne tudna segíteni. Csak élni kell vele. A rágalmazóknak, hivatalból rendelésre mocskolódó cikkeket íróknak, a bulvársajtó technikáit a nyomtatott és egyéb hírközlő sajtó szintjére emelő eltévelyedetteknek a saját tiltakozásunkon kívül meg kell mutatnunk, mi az, amihez nekik is tartaniuk illik magukat, lévén, hogy méltóak szeretnének lenni (?) az újságíró névre... A Nemzetközi Újságíró Szövetség kódexét illik mindazoknak tanulmányozniuk, akiknek erre már több évtized óta lett volna lehetőségük, ámde nem jutottak el még 1954 szabadságeszméihez sem. Vajon mi akadályozta meg őket benne...?! Új Hevesi Napló 3
