Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: W. B. Y.
Egy gyors ütés! A roppant számycsapás, a rémült lány combját cirógató hártyás fekete láb - nyakába vás a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó. E tollas test malasztját kis keze mint űzze oldódó combjaitól? E fehér forgatagban érez-e mást, mint hogy a roppant szív hol dobol? Egy lágyékborzongás okozta vert falak omlását, tornyokét, tetőkét, s Agamemnón halálát. győztesen. ha már az ég nyers vére szállta meg, erőt s tudást kapott-e, mielőtt még a csőr elejtette közömbösen? (Görgey Gábor fordítása) Egy számycsapás: a toll még megremeg a kábult lány fölött: combján sötét hártya: tarkóját csőr ragadja meg s rabolja vétlen keble melegét. A rémült, gyönge ujj hogy lökjön el megadó combtól tollas glóriát? s egy test, mint fehér sás-sűrű lep el más szívverést hogy is érezne át? Egy borzongás nemz ágyéktájakon ledőlt falakat s tornyot, mely elégett, s Agamemnon vesztét. Felkapva őt, a lányt igázta durva hatalom: a hódításból vett-e bölcsességet, míg únt csőrével eldobta a nőt? (Erdődi Gábor fordítása) Kultúranyag, forma, s valamely kelta genetikai erő, mely létrehívja eme magyarul bizony első hallásra idegenül hangzó - elvont (?), távoli, s taszító-taszított világot, melynek mélyén mégis ott rejtekezik az őserő, a normann-kelta-viking mondakör, a szőkésbama- napfej hajúak brancsa. Mi magyarok, a széles járomcsontunkkal (elemzés kezdő antropológusoknak) a bámuló, egyszerre aszkézist sugalló, de ugyanakkor robbanóerejű fizikumunkkal, medveénekeinkkel, bizony közelítünk e furcsa ír-angol-skót, észak-óceáni fajhoz, legalábbis az elkárhozás, a pesszimizmus terén (a közép-kelet-európai retus nélkül talán), romok, állványok, zárványok és történelmi maradványok világához. S közben csodálatos alkotások a perforáció mentén. Vissza Erdődihez, ez a fordító nem egyszerűen átültető, de megátalkodott versélvező, immáron a 21. század kárára-javára, tanulmányszerző, jegyzetíró, átélőmegőrző egyidejűleg. Kinek szól, szólhat e mívesség, körültekintés, miszticizmus-mágia keresés, hiszen a szavak mögött az olvasó csak rejtve hívható elő, valamely fotó negatívjaként. Valljuk be, Yeats versei a ma emberét is szíven ütik, az egyszerű foldmíves olvasót éppúgy, mint a filosz fordítót. Mert mi hallgatunk ma is a pap beszédében? A bölcsen elrejtetett tartalom kültakarójaként a formát, mert akárhogy is, de a hangzás, s a külcsín fogja meg az egyszerű halandót, ezt kár tagadni. S akkor igaza van Kosztolányinak? Yeats 6-7 ívben. Még a Nobel-díj sem számít, azt olyanok is megkapták, akiket az irodalomtörténet is elfelejtett. De itt életről, szerelemről, halálról, álmokról, tündérekről és boszorkányokról van szó, mintha Tolkien örökérvényű, immár halhatatlan lektűrjében, A Gyűrűk Urában, csak még mívesebben, benne a hellén-római világ, Goethe, Tasso, a reneszánsz mesterek formaművészete, mindaz, amiért érdemes volt a fáról lejönni. Új Hevesi Napló 109
