Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Bakacsi Ernő: Az iskola réme
egy nagy kereskedelmi cégnél. Vagy nem törődtek velük, vagy ők sem bírtak a lurkókkal. Annak idején sokat gondolkodott ezen, azt is érdekesnek találta, hogy a fiúknak szinte ősmagyar nevet adtak. Levente, Árpád, talán a Zsombor lóg ki a sorból. A tanitónő híres volt a pedantériájáról, fegyelmezési készségéről, de neki is komoly problémát okoztak a Patrinákok. Most, ahogy az emlékeiben kutatott, két igen jellemző eset jutott eszébe a sok közül. Mindkettő Levente nevéhez fűződik. A délelőtti nagyszünet volt az iskolában. A gyerekek egy része focizott, inkább csak labdarugdosás és rohangálás volt ez. Lényeg az, hogy a labdát valamelyik felrúgta az iskola tetejére, de az nem esett vissza, fenn maradt, megfogta az ereszcsatorna, Az udvaron volt egy nagy juharfa is, ennek volt olyan ága, amelyik a tető fölé ért. Levente elhatározta, hogy ő felmegy a tetőre és lehozza a labdát. A napközis kollégák nem figyeltek eléggé, mert nem vették észre, hogy a gyerekek a fatörzsön feltolják Leventét, és ő az ágakon kimászott a tető fölé, rá a tetőre, le is dobta a labdát. De már visszajönni nem tudott. Kapaszkodni sem volt mibe, a tető is csúszott, a benyúló ágat sem érte el. Megijedt ő is, meg a lentiek is. Leventét szinte a csatorna tartotta két emelet magasságban. A gyerekek most már rohantak az ügyeletes tanárhoz, volt is nagy riadalom, futkosás. Végül a pedellus és a férfi kollégák nagy nehezen lehozták, de beleizzadt az egész tanári kar, hogy mi lesz, ha két emelet magasságból lezuhan a betonozott udvarra. Másnap az igazgató a benyúló ágat lefürészeltette. A következő esetre sem könnyű magyarázatot adni. Ez matematikaórán történt. Leventét kihívta a táblához egy példa megoldására. A gyerek nagyszerűen elvégezte a feladatot. Meg is dicsérte, hogy ügyes volt, tud ő, csak figyelnie kell.- Jól van, Levente - fejezte be az elismerő szavakat -, menj a helyedre. Levente elindult és minden előzetes vita, veszekedés, tehát ok nélkül, az első padban ülő, kis szeplős Szabó Józsikát, jó adag nyállal arcon köpte, és megállás nélkül, mintha mi sem történt volna, folytatta útját. 100 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
