Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Merényi-Metzger Gábor: Lenkey tábornok származása
Merényi-Metzger Gábor /xí/w'T'no/c föáwmixjÍMi' Az alábbi rövid tanulmányban - kapcsolódva T. Ágoston Lászlónak az Új Hevesi Napló 1848-as különszámában megjelent írásához - a szabadságharc legendás hírű tábornokának, Lenkey Jánosnak a származásával ismerkedhetünk meg. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a következőkben csupán Eger város jeles szülöttjének a genealógiájáról esik majd szó, és így érintetlenül marad a tábornok életútja. Lenkey János életrajza, katonai pályafutása egyébiránt eléggé közismert és szakirodalmilag is kellőképpen feldolgozott.1 A Lenkey család A lénkéi és zádorfalvi előnevet viselő Lenkeyek Gömör vármegye tősgyökres nemesi családjai közé tartoztak. Ősi fészkük a megyében fekvő Sajólenke, melynek régi elnevezése Nenke volt. A család évszázadokon keresztül a Nenkei nevet viselte, Ilyen néven először 1365-ben történik okleveles említése a családnak. A gömöri nemesek sorában ekkor fordul elő Nenkei Filente fia Makó.2 A Nenkey családnévvel utoljára egy 1549-es összeírás alkalmával találkozunk. E szerint Gömör megyében István, Miklós, Urbán, Tamás, Márk, Miklós Zsigmond és Gáspár éltek e néven. A két Miklós közül az egyik 1566 és 1567-ben Gömör vármegye szolgabírája volt.3 1588-tól már a Lenkey nevet használja a család. Ebben az évben néhai Lenkei Gáspár fia Mátyás felső- és alsólenkei és zádorfalusi örökségét hatvan forintért adja el Lenkey Menyhárt, György és András atyafiainak.4 A Lenkey család a századok folyamán több ágra szakadt. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Abaúj megyében: Márton; Borsod vármegyében: György, Mihály, két András, István, két János, Márton; Gömör vármegyében: András, három István, három Mihály, Pál, két Ferenc, négy György, hat Zsigmond, János, Márton és Sándor igazolták nemességüket.5 A Lenkey nemzetséget a jellegzetesen hétszilvafás nemesség közé sorolhatjuk. Jobbágyaik nem voltak, így saját maguk művelték földjeiket. Nemesi kiváltságaikból úgyszólván csak a „kutyabőr” maradt. A gazdálkodás mellett szorgalmasan ápolták a nemzeti hagyományokat és azokat követve váltak gyakran rebellisekké.6 Ezt igazolja, hogy a Rákóczi-féle szabadságharcban Lenkey János az 1704-ben felkelő gömöri nemesség tizedese volt. Lenkey András, Péter és - egy másik János szintén, mint derék kurucok harcoltak II. Rákóczi Ferenc fejedelem zászlai alatt.7 Mint már említettem, a család több ágra szakadva élt. Ezeknek az ágaknak különböző elnevezései voltak. Úgymint: zádorfalusi és imolai, ragályi, szuhaföi, barsmegyei, vámosi és sajókeresztúri, mezőkeresztesi és végül a - Lenkey Jánosról elnevezett - „tábornoki” ág.8 A Lenkey család cimerét Nagy István családtörténeti művében a következőképpen írja le: „ Czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali osztályában két vízirányosan egymás fölött fekvő csíkolat látszik, a baloldali osztályában hátulsó lábain oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyan ilyen oroszlán emelkedik ki a paizs fölött sisak koronájából is. A paizst két oldalról foszladék veszi körül. ”9 54 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
