Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Czinder Antal munkássága, Pribojszki Zsófia világa
KÉPZŐMŰVÉSZÉT Losonci Miklós A magyar éremművészet Mestere Cffímla/ Csöndben nagyszerű életművet teremtett - pályájának delelőjére érkezett. Szorgalommal, tehetséggel. Minden szobrával, érmével szívósan lépett mindig egyet előre, magasra. Előbbre, magasabbra. Emelkedésében egyenletes. Köztéri munkái közül jelentős az 1956-os emlékmű Budapesten, a Bakács téren, A Fáy András és Mindszenty József portré, a nyíregyházán fölállított „Merengő” alakja. Domborműves emléktáblái láthatók Budapesten - ezen alkotások Kosztolányi Dezső, Latinovits Zoltán, Rudnay Gyula, Koffán Károly, Pogány Frigyes portréját ábrázolják. Ravenna város aranyérmét kapta 1983-ban, a Soproni Érem Biennálé kitüntetettje, Munkácsy-díjas. Szinte minden magyar múzeumban megtalálhatók művei, de nemcsak a Magyar Nemzeti Gyűjtemény, a Dante Központ Ravennában, a moszkvai Puskin és a londoni British Múzeum is. A gondolatiság és a manuális bravúr - a mély lelkűiét és a kéz zsonglőri mutatványa -, együttes energiájuk teszi minden esetben a Czinder érmet emlékezetessé. Fantasztikus a szám is! Több mint háromszáz portré-látvány értelmezi a szellemi égtájakat. Mértéke lett Ferenczy Béni, de figyelte Somogyi József és, Kerényi Jenő törekvéseit is - ez lett akadémiája. Különös vallomása: A festészetet is élő forrásának jelöli; „Mindig nagyon hatott rám a festők világa. Egry József, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Kmetty János, Barcsay Jenő munkásságát nagyon tiszteltem. Festői jellegű érméket akartam csinálni, és ez a törekvésem sokáig megmaradt. ” Hozzátehetjük, ezen egyedi cél megközelítése közben soha nem feledkezett meg arról, hogy az érem: Plasztika, mely nem a méret, hanem a minőség révén monumentálissá válik. Jól jegyzi meg L. Kovásznai Viktória, hogy Czinder Antal révén is - a magyar érem „a nemzetközi élvonalban halad”. A költő Juhász Ferenc megindultsággal összegzi Czinder Antal művészetét, mely nem nélkülözi a tárgyilagosságot sem. Aztán ott volt a csoda az asztalon. Újságpapírból csomagolta ki műveit: az érméket! Akár Giacometti egy öreg gyufásdobozból... úgy hozta műveit, ahogy testében szívét hozza az ember, ahogy a pupillában megcsillan az alkony, ahogy az anyagban a létezés-akarat mosolyog.” Mi a varázs művészetében? Az, hogy gesztusai nem tűrik a fölösleget — a lényeget sűrítik. Markáns önarcképén a tudatosság uralkodik, Courbet nyugalma: Méltóság. Érmén remekül társalog - ez az idő fennmarad - a vastag Margot-val. Itt a testiség a domináns, Kolombuszűt az óceán hullámai ringatják, Spinozája a gondolkodás sűrítménye. Hatalmas víztömeg érzékelteti az „Itatás” ősi szertartását. Történetíró Czinder. Érme a normandiai partraszállás drámájánál ugyanúgy időzik, mint a bohócoknál, Martinovics Ignácnál. Lírával átélt enciklopédia művészetet, megörökíti a hidak íveit, a női test kitárulkozását, Balatont, sikátorokat. A hazafelé induló vándor kubisztikus térben mozog, másutt gyárkémények ontják a füstöt - végtelen gazdag nemcsak az arányérzéke, hanem élményeinek, töprengéseinek sok-sok formai árnyalata. Megrendítő a műterem fegyelme - ez a művész kápolnája és a magányban testesült mű: Néma ima. Mi mindent ábrázol, ezer szellemi tájon kalandozik, erről tanúskodik remek kolostorábrázolata, a középkori álmok éremmé fokozása. Remek szobrász, nagy lehetőség volt a szobrász Szabó Edith - nagyon korán búcsúzott, nem feledkezik meg róla sem Czinder Antal. József Attiláról, Petőfiről Új Hevesi Napló 77
