Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Mai iráni festészet
be. Rómában Massoud egyénisége tűnt lebilincselőnek, valamilyen részletben minden résztvevő különlegességet hordozott, Baharlou pipacsos mezeje Szinyei Merse Pál utórezgése, anélkül, hogy az iráni festő erről tudna. Afféle egysíkú, hagyománytiszteleten alapuló értékes bemutatót várt Itália, ehelyett széles skálában gyönyörködhetett, s ezen túl levonhatott különböző tanulságokat az olasz festészet jövőjére vonatkozólag. Azt elsősorban, hogy a képi álmodozásnak, az ősi forrásoknak, a festői lelkesültségnek, az érzelgősség nélküli érzelmeknek, a lírának nincs vége, megújítása indokolt. Ez is hozzátartozik a festészet világönarcképéhez, a barbár jelek is, a mohamedán írás fölhasználása képi elemnek, a perzsa koldus tematikája nemkülönben. A polifon jellegű iráni festészet joggal ajánl polifon törekvéseket, szabadmitológiát és asszociációkat mindenkinek - ez is hozzátartozik a korszerűséghez, mely immár a harmadik évezred világművészetének alapja. A világ gyűjtődik egységbe a mai iráni festészetben is - csontváz, arab kalligráfia, gyümölcs, virág, pipacs, nő, madárfészek, gitáros nő, amulettes figura, embrió. Akt nincs. Mindez adódik a Koránból, melyet Irán komolyan vesz, de nem is hiányzik, mert Giorgione, Tiziano, Rembrandt, Manet, Modigliani, Picasso szinte mindent ábrázolt és értelmezett a női test varázsáról, szinte bosszantóak a közepes értékű aktképek világdömpingje. Csipkézettség is szembetűnő bizonyos iráni képeken, s ha jobban megnézzük Mastarek Khalilpour tábláit, nálunk Váli Dezső hasonló szellemben és minőségben fest. Khaladi Csontváryra emlékeztet, Zibandeh Ilkhari Tóth Ernőre, Mattioni Eszternek, Jakuba Jánosnak, Würtz Ádámnak is fellelhetjük iráni rokonait. Van, aki leheli, akad, aki erősíti a színeket, más vonalakkal törődik, s láthatunk olyan alkotást, ahol a mitológia, ahol a mese, ahol a szerkesztés az elsődleges. Saidi Mehri számára a hegedű jelent elmélyülést, mint Chardinnak, Braque-nak és Bernáth Aurélnak. Az is egy változat, amikor - s akad ilyen piktor is - csak a faktúrára összpontosít. Teheránban és Budapesten is jónak, de kevésnek ítélhetjük ezt a szűk összpontosítást. Toghraii Minoo is jó, mint Hencze Tamás, az azonban fölfoghatatlan, hogy ilyen tehetséges festők, Iránban és Magyarországon is miért elégednek meg a gesztussal, hiszen a gesztus még nem művészet - csak az egyik út irányában. Az iráni festészet is hozzájárul új képi szógyökeivel, vizuális szóegységeivel a műfaj bővítéséhez. Vonzó egyezés, hogy a magyar Bartha László és az iráni Rouhbakhsh életük utolsó periódusában festették legjobb műveiket, megtorpanás nélküli és töretlen a fejlődésük. Megindító, hogy szerves a kapcsolat a magyar és az iráni művészet között. Csokonai az első Goethe mellett az európai lírában, aki méltó módon emlékezett Hafizxól, és Ady „Irán-szagú szittya sereg”-ről beszél. Teheránban ma is van magyar temető, Piroska csárda, és Körösi Csorna Sándor is járt ott, Varga Sinai Gizella megfestette a nagy magyar tibetológus iráni tartózkodását. Varga Sinai Gizella és Khosrow Sinai lányai Jászmin és Samira - mindketten kiválóan tudnak magyarul és festők. Samirának Budapesten kiállítása is nyílt, és a perzsa férj, apa a jászok iráni eredetét kutatja új filmjéhez. Farah Ossouli is a családhoz tartozik, ő is kiváló művész - képzeletét egy különös festői-lírai világ hálózza be. Varga Sinai Gizella Budakeszin csodálta meg élete első pipacsait, babáit, Csákváron figyelte a Vértes vonulatát, nem feledheti Magyarországot, de új hazáját, Iránt is szereti. O a fő összekötő híd a magyar és az iráni kultúra között. Művészete alliterál a mai legjobb iráni festőkkel, lírai jellegű érzéki absztrakciói telitalálatok. O is annyi társával egyetemben a festészet új lehetőségeit kutatja azzal az imponáló hiánytalansággal, mely minden értéket az egész látóhatár jegyében számba akar és számba tud venni. Általa és a mai magyar-iráni festészet általános eredményessége és értéknövekedése révén egyre inkább szellemivé válik az anyagi világ, s az ember halad azon az úton, hogy a létezés lakójából a Mindenség teremtője legyen - cselekvő szövetségese az ismeretlen energiáknak. 76 XI. évfolyam 1. szám—2001 .január
