Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Mai iráni festészet
jelentkezik, ezért nem is az óvatosság, hanem a körültekintés, a mérlegelés kötelező napjaink festői gyakorlatában Hafiz és Petőfi országában egyaránt. A festői lelemény szükséges, az értelmes meghökkentés is, a sejtelmesség és a tárgyiasság is, de a mérték és a megfontolás, nem a zabolátlan asszociációk alapján, hiszen egyaránt terméketlen az unalom ismételt másodlagossága és az ellenőrizhetetlen szabadosság. Ha Nagybányára, a Nyolcakra, az alföldi és szentendrei festészetre utalok, akkor bízvást megállapíthatom, hogy nemcsak a francia, hanem a magyar piktúra is alkalmazza, művekké érleli a teremtő árnylatokat. Az iráni festőkre is jellemző ez az egyetemes törekvés. Jafar Rouhbakhsh precízen nagyvonalú felületeivel Klee és Tapies rokona, nem az átvétel, nem a fölzárkózás, hanem létrehozott és tényleges egyéniségével, mely a minősége révén megfellebbezhetetlen. Ő csak az egyik példa, akad más is. A magyar Varga Gizella révén, aki férje után - Varga Sinai Gizella névvel a mai iráni festészet egyik jelentős alakja, hiszen ő magyar, perzsa, görög, egyiptomi motívumai, összetett mitológiája révén a huszadik századvégi hellenizmus képviselője. Vonzó egyidejűség jellemez több iráni és európai festőt, s ez nem alárendeltség, hanem egyöntetű hídépítés mindkét részről. Ilyen méltó rokonság Lili Yahyaii és Soulages, Miró és Sanaz Hamdam-Ali, Molnár Sándor és Masson között a színkezelést, a fogalmazási kódokat illetően. Uralkodik valami egészen könnyed álomszerüség a mai iráni festészetben. Nemes érzelmesség, könnyed életbölcsesség, mely ízléses, és nem felületes, mintha Kosztolányi húzná az ecsetet. Mentes a racionális szárazságtól, színerőben Matisse és Braque is útjelük, akad mü, mely a mi Kántor Lajosunkkal köt barátságot. Kétségtelen, a franciák pásztázták végig elsőként századunkban a festészet minden lehetséges új szelvényét, de tőlük függetlenül, figyelve is rájuk, őrizve is képzőművészetünk függetlenségét, mi is megtettük. Egry, Csontváry, Mednyánszky esetében úttörőként is. Irány a Vadak színerőssége, Hartung vonalnyalábjai, a naivok ökonóiája, sőt inspirálja őket a gyermekrajz kötetlen szabadsága, az iparművészeti ismétlőrendszerek sormintája, az impresszionizmus és a perzsa miniatúrák költőisége. Minden. E mélyen átérzett és rajzilag értelmezett pluralizmus eredményezte az iráni festészet sikerét Rómában, 2000-ben. Ez az offenzív jelleg festészetükre és filmművészetükre is érvényes, hiszen ugyanebben az esztendőben, Karlovy-Varyban Khosrow Sinai filmalkotása részesült díjban. Azt festik a világból, ami még nem létezik, de ígéri önvalóját, sokkal inkább a holnapot, mint a múltat. Ez meglepetés, hiszen a politikai fundamentalizmus csak nagyon kevéssé érződik, úgy tűnik, hogy a mai Irán a művészet irányában toleránsabb. A rámái bemutatkozás meglepetést keltett, s a szellemi körforgás erőteljességére az is jellemző, hogy Teheránban a magyar Csepei Tibor közreműködésével nagyszabású Vasarely-kiállítást rendeztek 2000 februárjában. Ez a tény is annak a jele, hogy a magyar kultúra szervezi is a képi gondolatok cseréjét, nemcsak a híd szerepét tölti Sinai Varga Gizella: Kötődés Új Hevesi Napló 75
