Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - KÖZÉLET - Koncz Lajos: A Szentév és Jubileum csúcsain (és után)
Koncz Lajos Cf4 éá {(Ju/u/eumi cdtícáafri (é& ittánj Harmadízben jelentkezünk e hasábokon a címben jelzett tematikával, a krónikaírói kötelesség és öröm ünnepi tudatát hordozva. Utoljára az első félidő eseményeit soroltuk fel és értékeltük - még a közvetlen érintettség állapotában. Most az elfutóban lévő Nagy Esztendő vége felé - a második félév és egész ünnepségsorozat csúcs-élményeit tekintjük át és rögzítjük a történéseket. Semmi kétségünk afelől, hogy egykor, már majd történelmi távlatból, ezek közül válogathat a történetírás is anyagot - e kettősen szent és emlékezetes esztendő megörökítéséhez. Elsőnek az ezeresztendős Magyar Jubileum két nagy eseményéről kell megemlékeznünk, illetve még előbb, alapvetésnek egy, a sajtó által is tárgyalt és vitatott „korhangulati”problémát, lejáratási vádat tisztázni. Az ünnepségek apológiája Nemeskürty István, a hazai Jubileum vezető kormánybiztosa is kénytelen volt ez ügyben már többször nyilatkozni az országos tapasztalatok alapján. A „Millenniumi Országjárás” c. központi kiadvány szeptemberi számában így hangzott a kérdés felvetése: „Sokan azt mondják, hogy a Millennium nem érintette meg az embereket. Igaz volna, hogy ennyire elfáradtunk, fásultak vagyunk? Ennyire nem számítana ez az ezer év?” N.I.: „Nem igaz. Ezt vagy tudatlanságból, vagy rosszindulatból terjesztik. A különböző események nagy lelkierőket mozgósítanak, különösen igaz ez az egészen kis helységekre. Nagy örömet okoz a magyar népnek a millenniumi ünnepség-sorozat, és szépen ünnepelnek... Azelőtt, szinte mindig a történelem során a nagy nemzeti ünnepeket és eseményeket központilag ültük meg. Ezért gondoltam arra, hogy végre lehetőséget kellene adni a nemzetnek, hogy magától ünnepelje önmagát. Bíztam abban, hogy minden magyar település önmaga határozhatja meg, akar-e egyáltalán ünnepelni; ha igen, mikor és hogyan, és azt is önmaga döntheti el, hogy óhajt-e ehhez állami segítséget. Ez jelenthet pénzt, és jelentheti azt is, hogy a millenniumi zászlót egy kormánytag adja át a közösségnek... És bebizonyosodott, hogy ha egy közösség szépen megünnepli, esetleg megírja, megíratja saját településének történetét, a létezés önérzetét, örömét és háláját bizonyítja, erősíti. Ez történt mindenfelé, 2000 január elejétől megindulva az ünnepségek sorozata. És bár még jó félév áll rendelkezésre a jubileum megünnepléséhez, 2001. augusztus 20-áig, a 3200 településből szinte mindegyik jelentkezett már a dátummal.” Az általános „ünneplési panasz” mellett van konkrét vád és szóvátétel is, pl. a Szent Jobbal és nyilvános kultuszával kapcsolatban. A Népszabadságban volt olvasható (2000. jól. 1.) egész kolumnás cikkben, Az idők jelei cím alatt az egyháziakhoz intézett felszólítás: „Történelmi egyházainknak haladéktalanul fel kell hagyniok nemzetegyházi ábrándozásaikkal!... Mi értelme van — a test pogány kultuszán kívül - egy halott király testrésze országszerte való körbehordozásának? Nem kellene-e végre megadni a nagy királynak a végtisztességet: eltemetni temetetlen testrészét s vele együtt végbúcsút mondani a hatalom lokális kultuszának?” Brutális tudatlanság, teljes történelmi és teológiai müveletlenség írhat csak le ilyen sorokat. Mert a javasolt temetés után még összes szentünk valamennyi ereklyéjét, sőt az alapító Krisztuséit, stb. is mind el kellene földelnünk, nehogy emlékeztessenek kereszténységünkre és magyarságunkra. Persze próbálkoztak már sokan 58 XI. évfolyam 1. szám—2001. január
