Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Benkóczy György: Ékes őstörténetünk
megfejtését. Sokféle nyelvhez való összehasonlítással próbálkozva Archibald Henry Sayce az akkádnak nevezett sumir nyelvet a magyarral és már uráli nyelvekkel tartotta rokonnak. Fő álltásai: 1. Az ékírást feltaláló nép nyelve agglutináló, 2. A sumirhoz a magyar nyelv hasonlít a legjobban. Állítását a semitológus Joseph Halevy megtámadta, a francia Lenormant cáfolta. A század utolsó évtizedéig nyúló vitának ismét Sayce vetett véget és zárta le véglegesen. A proto-urarti helytelen elnevezés az asszíroktól származik. A kusiták népének kulturális és hatalmi központja a Káld királyság volt a Van-tó partján. A káldok és a subarok Mezopotámia őslakói. A görög eredetű szó összetett: mező = közép, köz, potamos = folyó, tehát folyóköz. Özönvíz előtti népe az ős-sumér magas civilizációval rendelkezett (.Kramer. The Sumerians, Chicago, 1926) A magyar tudósok néhány elszigetelt kezdeményezéstől eltekintve a sumér nyelv és vita iránt közönyösek vagy ellenségesek voltak, s azok még ma is. 1894-ben hiába ismertette Torma Zsófia az 1875 óta folytatott régészeti kutatásait, „ a talált és összegyűjtött tárgyakon fölfedeztetett az a kultúra, amely az ős babiloni kultúra elemeiből keletkezett. Ugyanazokat a jeleket, amelyek az ősi Babilonban a sumir nép hitelveit fejezték ki, még ma is, hat évezred múltán csodálatos módon megtaláljuk az ázsiai népek etnológiájában, életében és szokásaiban. A szumir nép az urál-altáji népcsaládhoz tartozó törzs, a finn-ugor és a török-tatár népfajok közt foglalja el a helyét. A szumir nyelvnek nagyon sok eleme beleolvad a magyar nyelvbe.” Leszögezi, hogy az Erdélyben talált régiségekből kitetszik, hogy a magyarok Ázsiából hozták magukkal a szumirok kultúráját. Érdemes megismerni Lukácsy Kristóf szamosújvári örmény plébános közlését: „A magyarok őselei és hajdankori nevei és lakhelyei c., Kolozsváron 1870-ben megjelent könyvében arra hivatkozik, hogy Kr. e. az örmény krónikák Örményország őslakóit a magyarok elődeinek tartották, de akik az örmények betelepedésekor már nem voltak ott, csak a földrajzi elnevezéseiket hagyták hátra. Varga Zsigmond debreceni egyetemi tanár az Akadémia pályázatára írta meg „Ötezer év távolából” c. könyvét, amelyet 1919-ben nagydíjjal tüntettek ki, de csak 1942- ben jelent meg. A közvetlenül ezelőtt elmúlt XX. században a szumir ékírással, kultúrával és a magyarság őstörténetével szinte csak emigráns tudósaink foglalkoznak. Közülük elsősorban hármat kell kiemelni: Dr. Bobula Ida New Yorkban élt. Művei: A sumir-magyar rokonság, Buenos Aires, 1982. A sumir-magyar rokonság kérdései, Buenos Aires, 1982. Bobula Ida emlékkönyv. Szerk. Tóth Kurucz Mária, Cleveland, OH. 1988. Padányi Viktor dr. ausztráliai egyetemi tanár. Műve címe: Dentumagyaria. Badiny Jós Ferenc 1909-ben a Nógrád megyei Gácson született, Balassagyarmaton érettségizve a Ludovika Akadémián végzett tényleges tüzértiszt, majd repülő. 1940-ben leszerel, a Műegyetemen folytatja tanulmányait. 1946-ban kivándorol Argentínába, ott kezd sumerológiával foglalkozni. P. Deimelt követve a Buenos Aires-i jezsuita egyetemen létrehozza a sumerológiai tanszéket. Müveit ez írás végén soroljuk fel. Káldeától Ister-Gamig (Esztergom etimológiája: az ókori Ister = Duna; Gam = gamó, kampó, tehát görbület, kanyar. Ister-Gam = Dunakanyar) c. műve előszavában írja: „A magyar hivatalos álláspont nem hajlandó a több mint 200 éves megkövesedett állapotából kimozdulni...” Való igaz! Galgóczy János kéziratos, 17 nyomtatott ívet kitevő sumir nyelvtana az MTA kézirattárában hever, és soha meg nem jelent, írja Varga Zsigmond Arany János tanítványáról, aki az Ethnográfia 1899-i évfolyamában megjelent cikkében 800 szumir szógyök párhuzamáról ír. 54 XI. évfolyam 1. szám—2001. január
