Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Erdély Sebestyén Mártája: Panek Kati

vágtam rá egy gyermek magabiztosságával. Aztán később mégis a marosvásárhelyi színiakadémiát végeztem el, melynek befejezésekor Harag György rendező hivott meg a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz.- Milyen műfajokat játszik itt, s egyáltalán milyen ennek a színháznak a beosztása?- Két tagozat működik benne: egy drámai és egy opera. Esténként felváltva játszik a kettő. Én a prózai (drámai) tagozatnál vagyok, s ott mindenféle műfajt játszom. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darabtól, Sütő Suzai mennyegzőjén át, Ionescu Kopasz énekesnőjéig szinte mindent. Az előadások magyarul vannak, a román daraboké is. Rengeteget utaztunk tájelőadásokra 1989 előtt. Ezért is nehéz volt összeegyeztetnem minden más jellegű tevékenységgel.- A változások óta valóban megszűnt minden táncházi élet? Egyáltalán nem lép fel népdalénekesként?- Az én generációm táncházi zenészei számára igen. Volt néhány fiatalabb együttes, mint az Üsztürü, de mára már ők is áttelepültek. Rendszeres fellépésre nincs mód, s színházi tevékenységem miatt se lenne könnyű egyeztetni, de alkalmi fellépések adódnak. Nemrég például Brassó ünnepelte egy belga várossal testvérvárosi kapcsolatának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból gálaestet szerveztek. A belgák ismerték Sebestyén Mártát, és gondolkoztak a meghívásán. A brassóiak viszont azt mondták: „Van nekünk saját Sebestyén Mártánk: Panek Kati.” Három napig volt módom előtte próbálni egy sepsiszentgyörgyi zenekarral. A vendégek között egy neves ragtime zenekar is ott volt. Mindannyian el voltak ragadtatva. Azt mondták, hogy ez világszínvonal. Most meg Párizsba kaptam meghívást, ahol a Csík Zenekarral és a Ghymessel együtt lépek fel.- De vajon mennyire ismert Panek Kati saját hazájában népdalénekesként manapság? Hiszen már egy bő évtizede leginkább csak színészként találkozhatnak vele, s azt tapasztaltam erdélyi ismerőseim között, hogy a régi együttesek tagjainak nevére kevésbé emlékeznek, még leginkább az együttesek neve idézi fel a régi emlékeket, az is csak az akkori táncházasok korosztályának. Például a Gázsa név se mondott sokat több ismerősömnek, de a „Bodzafa” hallatán már többeknek felcsillant a szeme, s voltak olyanok, akik már szaladtak is megmutatni a féltve őrzött bakelit lemezt.- A nevem elég jól ismert, részben ritkasága, családunk szerepe, részben táncházi, majd színészi karrierem folytán. Apám, Panek Zoltán elismert író volt, számos könyve jelent meg. Én a hetvenes-nyolcvanas években először táncházi énekesként, majd színészként tettem szert ismertségre. És nem csak Kolozsvárott, mert Bukaresttől a Székelyföldig sokfelé szerepeltünk.- Mégis az az érzésem, hogy népdalénekesként megszakadt egyfajta folytonosság, s különösen a fiatalok már kevésbé ismerhetik ilyen minőségben, a magyarországi helyzetről nem is beszélve. Mikor felmerült az új lemez gondolata, nem tartottak attól, hogy ha azt semmilyen lemezbemutató körúttal nem tudják propagálni, akkor annak mennyire lesz sikeres a terjesztése?- Azzal kezdettől tisztában voltunk, hogy a lemezt elsősorban azok fogják vásárolni, akik már hallottak rólam vagy kifejezetten az erdélyi népzenét keresik. Azt is tudtuk, hogy Erdélyben a CD lejátszók még nem olyan elterjedtek, mint Magyarországon. Ezért a Fonó Records külön Erdély számára kazettán is kiadta a lemezt. Kezdetben volt szó egy lemezbemutató koncertről, esetleg néhány erdélyi fellépésről, de ez valamilyen oknál fogva nem jött létre. De mivel a Gázsa Zenekar Magyarországon tevékenykedik, azonkívül a prímás, Papp István Gázsa a Budapest Táncegyüttes zenekarának vezetője, s velük is, meg a Jánosi- és a Bihari Együttessel is gyakran turnézik külföldön, nem várhatom el tőlük, hogy egy erdélyi körút miatt ezekről lemondjanak. De én magam sem tudok előre tervezni,

80

XI. évfolyam 6. szám — 2001. június