Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Derűs percek III.
a kettő forte fortissimo. És ekkor a karmester egy mozdulattal leinti a zenekart. Generálpauza. A csendben csak az idős hölgy szava hallatszik:- ... és akkor hozzáadsz még két tojást... Nyelveket tanulunk, nyelveket tanítunk. Vége a „NIX DAJCS” korszaknak, amikor őseink, ritka kivétellel, idegenkedtek minden más nyelvtől. Ma már milliók tanulnak idegen nyelveket egyszerűen azért, mert saját érdekük. De nem mindegy, hogyan tanítunk. Fel sem próbálom sorolni, hányféle nyelvoktatás van. Mindegyiknek van előnye, van hátránya. De amit én tapasztaltam, olyan módszer még megközelítően sincs. Kína. Néhányszor írtam már, hogy a sors ajándékaként Kínában hangversenyeztünk. Ez az eset éppen Shanghaiban történt. Koncert utáni bankett. Mellettem ült egy kínai fiú, aki német-kínai tolmács volt. A tolmács másik oldalán Suha Feri foglalt helyet. Beszélgettünk, eszegettünk. Egyszer csak hozzám fordul a kínai fiú, és azt kérdezi németül:- HOGY MONDJÁK MAGYARUL, HOGY AUF WIEDERSEHEN?- A VISZONTLÁTÁSRA - válaszolom. A tolmács ismétli:- A VISZONLOSATRO.- Nem, nem, figyelj! — és lassan mondom:- A VISZONTLÁTÁSRA!- A VISZONLOSATRO. Suha Feri egy energikus mozdulattal megragadta a kínai fiú fejét. Maga felé fordította. A szeme közé nézett és szinte szuggerálva mondta:- A VISZONLOSATRO. A kínai:- A VISZONTLÁTÁSRA! 58 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
