Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Víz László: A „pogány szent”
veszendőbe, Spárta sohasem kerekedett volna felül! A felelősöket fel kell kutatni és meg kell büntetni... Mindenki azt követelte, derítsék fel a felelősöket, és példásan büntessék meg őket! Hogyan süllyedhetett olyan mélyre Athén egykori szellemi nagysága és anyagi ereje, hogy ez a katasztrófa bekövetkezhetett? Kétségtelen, hogy Szókratész nem illett bele az új Athén nyújtotta összképbe. Igen, megrontotta az ifjúságot: hát nem volt tanítványa Alkibiádész, akiből hazaáruló lett? Talán nem tartozott egykor baráti köréhez Kritiász, a „harminc zsarnok” vezére? És ez a Platón is gyanús alak, hiszen ő is Kritiász unokaöccse. Milyen mester az, aki ilyen tanítványokat nevel? - És nem hisz az istenekben! Külön véleménye van az égi és alvilági szellemekről. Azt állítja, hogy időnként „daimóni hang” szólal meg benne, amit senki sem hall, csak ő... És hát szofista, aki a többi ál-tudóssal együtt megfertőzte Athén erkölcseit... és naplopó, a felesége, Xantippe, munkájából, meg gazdag barátai adományaiból él... csak sétál és fecseg és fecseg... Kr. e. 399 tavaszán az 501 tagú népbíróság 5 szavazatkülönbséggel bűnösnek minősítette és halálra ítélte a filozófust. Barátja, Kritón, megszervezte a menekülését, de Szókratész nem volt hajlandó megszökni. Mi lenne az államból, ha a polgárok nem teljesítenék a felsőség parancsait? Miután imádkozott, barátai jelenlétében, filozófushoz méltó nyugalommal és derűvel itta ki a méregpoharat. A kinyilatkoztatás ismerete nélkül, az „Istenség” adományának tekintett sugallatok meg a saját erkölcsi erőfeszítései révén a legmagasabbra jutott, ahová egy pogány bölcs eljuthatott. Méltán tarthatjuk őt „pogány szentnek”. (A szerző „Szókratész utolsó levele” c. életrajzi regénye kapható és megrendelhető az ECCLESIA Könyvesboltjában 1053 Budapest, Ferenciek tere 7. Tel: 3-173-010) \ XI. évfolyam 6. szám — 2001. június 42
