Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - Fiatal tehetségek bemutatkozása - Fonád Melinda: Vissz-hang
Borzongás, vérzubogás, ez kell a saját magát harapdáló, száraz ajkaknak, a koppanó, lélekfullasztó lépések helyett mezítlábas vágtatás a kéregillatú, fénypásztás erdőben... A tömjén illata is érződik ebben a nedűben, a loboncos bokrok szövevényéből kihallatszódó madárcsókok, a gyöngyvirág fehér csengettyűinek játéka, sárkánytorkú fiókák örömteli habzsolása. Tüzes és mézes ital ez, a gyászlepel csillaggombjai úgy ragyognak, mintha tudnának valamit a gyerekkor kesergő könnyeiről, mintha minden álmom, ami az emberi világ csalfasága és önző zsarnoksága miatt veszett el, most odafenn gúnyolna tehetetlenségemért. Már zsong a fejem a bortól, szívom pezsdítő illatát, kitömi, szaladni vágyom a tisztító pokoltűz szabadságába! Félek a felnőttvilág kegyetlen és kiábrándító belenyugvásától, a fásult tekintetektől. A lombfésülő szellő józanít ki didergető emlékképeimből, kisgyermekként ölelem át a feketeséget, egész szívemet odaadom, mert csak így doboghat tovább a rigók énekével, a gesztenyefa integetésével, a folyó hullámhabjával. Az éjszaka mindent elhomályosít, titkokat burkol suttogásba, hatalmasabbnak láttat minden jót és elrejt minden rosszat, sejtelmes fátyollal koronáz minden egyszerűt. CSScmácl Látsz itt a hegytetőn? - itt a hegytetőn Előtted álltam már rég! - álltam már rég Bátran! S a félelem... - s a félelem... Oh, nem rabja vagyok, - rabja vagyok Hanem mára szüntelen - ára szüntelen Megtagadott szenvedés - adott szenvedés Szabad mámor, álmok - Ámor álnok Örökké tartó s valósága: - tartós valósága Élek! S ne hidd hogy meghalok! - hidd hogy meghalok Miért csak hátad látom? - csak hátad látom Lassan a távolba lehajtod fejed - lehajtott fejed Fura, soha nem látott - s ha nem látott Vonakodó könnyek indulnak - könnyek indulnak Számomra kővé dermedt - kővé dermedt Érintetlen szivedből..hitetlen szívedből... Talán hihetem, mit eddig csak - mit eddig csak Titokban féltve reméltem: - élve reméltem Hogy fontos voltam Neked Mégis! - voltam Neked én is Új Hevesi Napló 37
