Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖNYVSZELME - Kaló Béla: Hungária road movie, A szabadság kihunyásának történte
rKa!ó cBéIa v&ad movte Varga Rudolf: Alomforgatás Varga Rudolf, a filmes, a költő korántsem anarchista. Újonnan megjelent hosszú költeménye, az Álomforgatás viszont a vesztesek állapotrajza, legalábbis a vesztesek szemszögből légbe fröcskölő dühkitörés, s bár más aspektusból, a negyven-ötven évvel ezelőtti amerikai beatnik-nemzedék hangját véljük fölfedezni. Ugyanakkor egy film, a múlt és jelen valóságkockái peregnek előttünk, egy magyar road movie jellegzetes és jellegtelen szereplői száguldoznak a végkifejlet felé, oda, ahhoz, aki „odafönt már úgyis megírta kegyetlen rövid szinopszisát”. A dikció fokozatosan emelkedik, mint egy ihletett prédikációban (Ginsberg Üvöltése,, vagy Kenneth Patchen, Kenneth Rexroth számos költeménye juthat az ember eszébe), a költő ismétli, sulykolja, az olvasó képébe vágja az igazságokat, amelyek mondandóját alkotják. De ez itt a közép-európai, félig még kelet-európai ezredvég. Balkáni litániába sodródik a mondandó, a keményebb trágárságokat azért ízléssel kikerülve, zenében cool jazz, filmben a film filmje (werk, ahogy a fülszöveg mondja), a rohanó tempó Wim Wenderst idézi. Varga Rudolf emberkészlete itt a Kárpát-medencében összességében egy deviáns társadalom képét mutatja. Is there any room for me? A vesztesek nem Rilkét olvasnak. Varga Rudolf nem lojális állampolgár, Akkor ugyanis köteles udvarias és illemtudó lenni a politika és a gazdaság gurujaival szemben, megadva a császárnak, ami a császáré, s egot a saját egzisztenciájának. De mivel alighanem Isten gyermeke, így vagy úgy, köntörfalazás nélkül a placcra teszi áruját, amelyet szellem és élet totális identitásában kell eladni. Self-made-man-ek maroknyi csoportja, ászok ezrei szemben a milliós nyeretlenekkel. Az érdekemberek hada ingerli a szerzőt, aki a behajtható, a ráfizethető hitellel méri az időt. A jövőorientált megalomániások csapata, akik a jövőért eladják a jelent, s hogy gyanútlanul túlrepülhessenek rajta, kapásból eladják a múltat is. De a film nem róluk szól. „sokasodnak a kiszolgáltatottak” mert „vagyunk dézsmát fizető jobbágyai ennek a földnek” Ennyire szomorú a helyzet? Járjuk be az országot, gyalog, lóháton vagy filmkamerával, s tapasztalhatjuk, hogy Varga Rudolf „szocreál” látomása a mindennapok valóságtérképének bármely pontján igazolható. A dolog megoldható így haragosan kiköpve a kiköpnivalót, s meg iróniával, gúnnyal, nyelvi vibrációkkal lefödve a realitást. Varga naturalista, mondhatnánk, az „időmilliomos prolik” önkéntes védnöke, de hogyan kereshet finomságot ott a széplelkű romantikus, ahol: 84 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
