Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: A zöldfarsang 50 napja, Kikből lesznek bölcsek?
Patkós Sfittila öúv&n 'Mzfya A húsvét és pünkösd közötti ötven nap a zöldfarsang ideje. A természet zsendül, napról-napra szárba szökik, szinte szemlátomást növekszik. Ismét szólhat a zene, kezdetét veheti a bálozás... Zöld ágak és zöld levelecskék között a tulipánok is kibontják, feltárják kelyhüket, és megfiirödnek a napfényben. Teljes nőiességükkel kacérkodnak, hajladoznak a selymesen simogató szellőben, és mindenek felett vonzzák a tekintetünket, amúgy eltéríthetetlenül - ki ragyogó színeivel, ki pazar-pompás formájával, ki magas, karcsú termetével, ím a Bika havában, amikor elemi erővel tör fel az életrevalóság. Vérpezsdítő, mámoros, szerelmet élesztő zöldfarsang, milyen vonzóan csodálatos vagy! Vártunk a dermesztő, gyászfekete, könnyeit záporként hullató komor nagypéntek után. Be jó volt újólag megtapasztalni, hogy a feltámadással sugárzóan fényessé vált a világ, és azóta is ragyog. A ránk omló fény bennünket is kivirultat, és életerővel telít. Ez az erő maga a szerelem, ami átsegít az élet nehézségein. Ilyenkor lehet és kell utat találni a királykisasszony szívéhez, csak ihletett pillanatban szükséges királyfivá változni. Látom drága szüleim takaros kertjében a szentgyörgyvirág hófehér szőnyegét, közöttük lazán elplántálva a lángvörös, óriáskelyhű tulipánokkal. Szűzfehér tiszta hó tűzpirossal, micsoda fenség, minő ünnepélyesség!... Mindez Szent György napjára Szent György havában. És micsoda emelkedettség ez a Bika havához képest. Akkor, amikor a virtus, a párviadal, az erő és erőfelcsillanás kozmikus rendjéhez érkeztünk. Mikor a legtöbb férfigyerek botjából kardot formálva megvív az álmaiért, vagyis amikor a Szent György-lovag legyőzi a sárkányt: a jó a rosszat. Mert pusztuljon minden, ami rossz! Tisztuljon ki a kék ég, és az áldott Nap is gyönyörködve nézzen ránk, vagyis a természettel együtt újuljunk meg testben- lélekben, óemberünket eltemetve támadjunk fel mi is új emberként. Ezt közvetíti számunkra Szent György hava, a természet parádésan megkomponált monstre színpadán. Ez, amit valamennyi eldugott, Isten háta mögötti tanya férfija és asszonynépe tud. Jóllehet, ehhez szükségeltetnek a Szent György-lovagok, vagyis a talpig férfiak. S itt most álljunk meg egy kissé, mert a férfi és női minőség alaposan átértékelődött az utóbbi évtizedekben. Ha az élet fennmaradásának nélkülözhetetlen feltétele a férfi és női kettősség, egy olyan történelmi időszakban, amikor minden élő elsekélyesedése, sorvadása az egyre inkább jellemző kortünet, akkor fölöttébb időszerű amentén vizsgálódnunk, hogy gátolja-e vagy segíti a nemiség tiszta és szép kibontakozását az egyre fokozódó teljhatalommal irányító közoktatási rendszerünk. A Markhot Ferenc utcai iskola két bejáratán még két felirat ékeskedik: Fiúk, valamint Leányok. Hetven éve még tudták, hogy hol mehetnek be a fiúk, és hol a leányok. Ma, ha egy valamirevaló tantervet néz a jámbor szemlélődő, akkor ilyen megkülönböztetést már keresve sem talál, helyette ilyen szóhalmazok és kazlak tornyosulnak, mint: gyerekek, tanulók, fiatalok, csoport, kollektíva, egyén, közösség, osztály, személy, személyiség, ember, diák, tanár, jó pajtás, kispajtás, barát, napközisek, társak, bárki... Döbbenet! A felnőtteknél is eltűnik a nem. Ugyan ki tudná kihámozni, hogy a tanítók, igazgatók, tanárok, nevelők, gondozók vajon nőt, avagy férfit jelölnek, de vitathatatlanul jól elrejtik a nemüket! Ne keressük-kutassuk, hogy ez az ellehetetlenült helyzet az emancipációs törekvések vadhajtása-e, vagy szándékos lélekrombolás? A kispajtásoknak ugyanis tudniuk kell, hogy ők fiúk-e vagy lányok, mert felcseperedvén nem tudják majd, hogy melyik lábukra álljanak. Netán azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok! 58 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
