Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Rónay László: Katolikus kultúrszemlélet
hogy a Rerum novarum szellemiségét azzal váltották aprópénzre, hogy a püspökök jótékonykodásáról és adományairól jelentek meg áhítatos tudósítások, s nem a részvét, az együttérzés és a szeretet evangéliumi parancsáról, amely az enciklika lényegi mondandója. Ebben a helyzetben óriási jelentősége volt Prohászka Ottokár fellépésének. Esztergomi spirituálisként Majláth Gusztáv Károllyal olyan papi utánpótlás nevelését tűzte ki célul, amelynek tagjai az Evangélium szellemében tevékenykednek. Azokból a feladatokból, meditációs gondolatokból, amelyeket esténként adott kispapjainak, kialakult az Elmélkedések az Evangéliumról törzsanyaga, amely világi olvasói körében is az egyik legtermékenyebb lelki olvasmánnyá tette művét. Prohászka harcot indított a keresztény életeszmény, azaz az egységes világkép és világnézet visszaállításáért. Bírálatának éle a kapitalizmus és a liberalizmus ellen irányult (olykor antiszemita jelszavakkal), de rendkívül kritikusan szemlélte a lelki tartalmait elhagyó keresztény közgondolkodást is, amely az ember rendeltetéséről, Isten felé haladásáról megfeledkezve ugyancsak a pillanat kultuszában valósította meg önmagát. Arra törekedett, hogy tudatosítsa: Isten országát bennünk kell kialakítanunk. Sokszor idézte és magyarázta a Római levél egyik gondolatát: „Isten országa nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentiélekben.” Szent Pál e szavakkal megmagyarázza nekünk - fejtegette Az Isten országa (1913) című tanulmányában -, hogy mi az Isten országa mibennünk, s azt háromféle lelki tulajdonságba fekteti, nevezetesen az igazságba, a békébe és az örömbe. Abban a mértékben, melyben ez a hármas lelkűiét uralkodik bensőnkben, abban a mértékben lesz bennünk Isten országa.” „A világ tele van sötétséggel, tele sok, ellentmondó nézettel...” - írta ugyanitt. Miképp lehet ebben a közegben újra megteremteni az egységes, igazságon alapuló, békétől és örömtől átjárt keresztény életszemléletet és gyakorlatot? Meg kell teremteni az imádságos életet, s helyre kell állítani a hit által hitelesített magatartásformákat, azaz az ember által kialakított szellemi és társadalmi formációkban fel kell fedezni az isteni adottságokat, amelyek sokkal tapinthatóbban voltak jelen a nemzeti múltban. Ez a lényege Prohászka kultúrafelfogásának, amelyet sokféle nézőpont alapján igyekezett érvényre juttatni a kultúra és a művelődés különféle területein. 1914-ben az Élet kiadásában jelent meg Világosság a sötétben - már a cím is jellemzi törekvései lényegét — cimű tanulmánykötete, amelynek szerkezetét nyilván maga alkotta meg. Itt két egymás mellett közölt írásában (A kultúráról, A kultúra zenéje) igyekszik megalapozni azt a keresztény kultúreszményt, amelynek lényege az átélés és szemlélődés, szemben az általa folyvást bírált modernizmus üresnek mondott, öncélú tudományoskodásával. (Nem tartozik e témához, de érdemes megjegyezni, hogy a modernizmus Prohászka által megrajzolt képét bölcseleti és tudománytörténeti szempontból is bírálta Alexander Bemát.) A kultúrának Prohászka értelmezése szerint kettős a feladata. Egyrészt szembe kell szállnia azzal a barbár szellemiséggel, amely a világot jellemzi, másrészt meg kell valósítania az isteni gondolatokat, azaz harmóniát kell teremteni, hangsúlyozva a szépséget és a benne rejlő eszményeket. Mindezt a társadalom jobbító szándékaival összhangban, a múlt értékeiről meg nem feledkezve. Ez lehet a harmonikus ember kiformálásának módja. A harmónia veszélybe kerül, ha a társadalom ellentétektől szabdalt, hiányzik belőle az egyetértés és az együttgondolkodásra való készség és az együttműködés igénye, akkor a kultúrában is megkezdődik a harc, kialakul a megosztottság és veszélybe kerül nemzeti jellege. „A mi kultúránknak iránya: nagy erkölcsi, vallási, társadalmi, jogi értékek kiemelése” - írta egyebek között. 50 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
