Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Hajnali halottak

(j£fi(pa^rut/i /va/o/taÁ

Hajnal. Első busz. Kőbevésett arcok. A társaim: sok hallgató halott. Gyász-feketére mindig gyász-fehéret húznak elhúzó szárnyak, hajnalok.

Utazunk. Hová? Rosszból rossz világba. Álomtalanba, mert kell a kenyér, de álmunk is lesz: álomtalan álom, mely fel sem szállt még, s máris földet ér.

Holt arcokon kiüt a „nép-egészség”.

A megdöbbent szó mozdul, bentreked. Beteg szív őrzi, s kőráncok sötétje a maradékot: érdes éveket.

Mennek, megyünk. Hajt, üz a Gép robotja, míg rossz irányban fáradt Föld forog.

Az ura Mammon? Vagy nem O? Fölötte már az a Pokol, amit alkotott?

Hajnal. Első busz. Gonddal telt koporsó.

S ha közénk ül a kőarcú Halál, szemüregébe közönyünk tekint be, s egy széttört üveg fényszikrája száll.

26

XI. évfolyam 5. szám — 2001. május

Barátaim, ti hajnali halottak!

Nincs feltámadás. Már a hite sem.

Szó, tett - csalóké - gúnyolja a Munkát, s Csillag parázslik volt-sz.ívetekeik