Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Cseresznyefánk, Most már csak
Vártuk az új csodát: mi volt és mi lesz még, lestük ága-bogát, hoz-e még cseresznyét! De így földre esve, egy őszi délután, s mert levél se rezdült, álltunk döbbent-sután, S az elmúlás hideg széle körül-lengett, mint kit már a jó szó többé nem melenget. És mondtuk: csak ennyi az élet? Semmi több? Sírunkat fedi majd cirádás gránit tömb? Cseresznyefánk kidőlt, benne szú percegett, s nem néztük az időt, a múló perceket. Lestük: mikor bontja szirmát ezer virág, s fehér ruhát ölt a didergő csupasz ág. Mondtuk: eleget élt testét nap gyötörte zúgta idők szelét, ágát vihar törte. S mi az, mi megmaradt? Díszes smaragd tornya, mit a fejszés idő sorra lebotolna? 24 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
/
