Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXV.
félhomály ölelte körbe. Mégsem sietett, hisz a remélt sikerének legfontosabb feltétele az volt, hogy észrevétlen hangtalansággal tudja megközelíteni a fölötte, előtte táplálkozó disznókat. Kavicsok koccanásának távoli hangjára kapta fel a fejét. Mozdulatlanná dermedve fülelt percekig. Újra zörrent, koppant a kő. A vízmosásban turkáló, keresgélő, táplálkozó disznók jellegzetes zörgésének, mozgásának hangja egyértelmű volt. Itt vannak hát a disznók, itt vannak valahol előtte. Malacok sikkantását, nyikkantását, visítását nem hallotta, tehát megnyugodva állapította meg, hogy nem malacos koca. A távcső lencséinek tisztogatására használt finom tapintású szarvasbőrdarabkával megtörölgette az izzadságtól bepárásodott szemüvegét, miközben igyekezett higgadt, nyugodt maradni. Édesapja — akivel rengeteget vadászott, s akitől a vadászat legfontosabb szakmai trükkjeit is megtanulta - sokszor szólt rá hasonló esetben:- Ne idegeskedjél, ne kapkodjál! Csak nyugodtan, kisfiam! Erre gondolt most is, és szinte hallotta édesapja türelmes, oktató szavait. Hálás szívvel emlékezett mindig is édesapjára, s a tudatalatti gondolatok, drága emlékek hatására, szinte öntudatlanul most is föltekintett a lombok közt itt-ott átderengő égboltra.- De jó lenne, ha még itt lehetnél mellettem! - sóhajtott fel, majd miután többször is mély lélegzetet vett, leemelte válláról a puskát és felmérte a terepet, hogy hová kell lépnie ahhoz, hogy a következő kanyar nagy szikláját hang nélkül elérhesse. Minden mozdulatát átgondolva araszolt előre, miközben igyekezett megállapítani, hogy a turkáló, makkozó disznók milyen távolságban lehetnek. Összerezzent ijedtében, amikor a feje fölött nagyot reccsenve elkiabálta magát egy szajkó.- Na már csak te hiányoztál, fene a nagy hangod! Még az kell, hogy gyanút fogjanak a disznók! - sziszegte, s meglengette a kalapját, mire a színes, szép madár rémületében még egy utolsót kiáltva ellendült a faágról. Újra egyedül volt. Rendezte gondolatait, s figyelt felfelé a folyás irányába, hogy a disznók jelenlétének biztató zajait hallja-e még. Sárcuppanást, vízfröccsenést, a disznók Új Hevesi Napló 15
