Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Murawski Magdolna: Pilátus regénye

Nem túl gyakran esik meg velünk, hogy Jézus korába invitálnak bennünket szellemi utazásra, hacsak nem a ma divatos musicalek kétes értékű eszköztárával élve. Arra pedig még ritkábban vállalkozik szerző, hogy a már közismert történeteket másféle interpretációban tárja elénk.

Domokos Sándor Krisztus-regényének főszereplője nem Jézus, hanem egy római katona, aki úgymond „véletlenül” csöppen bele a müveit világ által ismert eseményekbe, méghozzá úgy, hogy mások által felhasznált eszköz, epizódszereplő egy császárellenes összesküvésnek, majd ennek következtében válik száműzötté, s még így is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen életét megkímélik, nagyhatalmú pártfogója jóvoltából.

De nemcsak Cordus, a felszabadított rabszolga története kapcsán rendhagyó ez a regény. Ugyan kinek jutna eszébe manapság, hogy Pilátust pozitív hősként állítsa be a keresztény világ előtt? Domokos Sándor valami effélét tesz A római századosban. Nem mentegeti Pilátust, hanem emberközelbe hozza. Hosszú évek kutatásai alapján állítja, hogy Pilátus azért kerül szorongatott helyzetbe, mert pártfogoltja annak a bizonyos Sejanusnak, aki Tiberius császár ellen szervezett összeesküvést. Ezen kapcsolata miatt nem azonnal kerül veszélyes helyzetbe, hanem később, egy szövevényes intrika kapcsán.

Maga a történet több szálon fut, és nem is igazán a Krisztus-történet a központi eseménye, hanem az a fejlődéstörténet, melyet Cordus, Claudia Procula szabadosa él át, a felszabadított rabszolga sorsától a kegyencnek számító, ám mégis kétes egzisztenciaként létező légionárius állapotáig. Szerelmi történet és érdekházasság, hatalmi harc a háttérben és a középpontban, az elegáns római világ és a provinciák fojtott légköre, példás családi életek és bordélyban mulatozó katonák, majd elérkezünk ahhoz a helyszínhez és légkörhöz is, melyben Krisztus fellépése szinte szükségszerű, valamint a felesége másféle vallásosságát ellenző római katona átéli a megvilágosodás élményét, azaz megtapasztalja Jézus közelségét, annak erejét, holott fizikailag nagy távolságra vannak egymástól.

Egy olyan világ tárul elénk, melyben a felszabadított rabszolga egyik napról a másikra visszazuhanhat a teljes jogfosztottság állapotába, azaz letartóztathatják és a gladiátorok közé lökhetik, vagyis élete örökös veszélyeknek van kitéve, míg... a szabadulás útja - egy utcai szajha segítségével - meg nem nyílik előtte. Bármennyire is kerülendők a fölösleges párhuzamok, Domokos Sándor esetében mégsem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy maga is hajdani jogfosztott, azaz elhurcolt, kitelepített ember volt, aki ezt az egyik napról a másikra történő sorsfordulást maga is megélte, megszenvedte. írói és emberi világa azonban nem egy megkeseredett emberé, hanem mindig szolgál számunkra megfelelő tanulsággal, a műveiből áradó hangulat pedig emberi és harmonikus.

Egy olyan hiányosságot azonban mégis szükséges megemlíteni, mely voltaképpen nem az ő hibája, annál beszédesebben szól viszont a hazai könyvkiadás jelenlegi helyzetéről, arról a felületességről, mely nem csinál presztízskérdést abból, hogy az általa megjelentetett könyvek, kiadványok hibátlan minőségűek legyenek. Arról a tényről, hogy Domokos Sándor írásait nem lektorálja senki. Mivel a szerző évtizedek óta külföldön él, nem kívánható meg tőle, hogy ugyanúgy beszélje anyanyelvét, mint aki ebben a nyelvi közegben él, mindenképpen a kiadónak róható fel hibájául, hogy Domokos Sándor müveit nem gondozza megfelelőképpen.

M.M.

(Domokos Sándor: A római százados. Jel Kiadó, Budapest, 1994.)

88

XI. évfolyam 4. szám — 2001. április