Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - Lelkes Miklós: Gondolatok, aforizmák
Gondolatok, aforizmák A leghosszabb és legnehezebb út az önmagunkig tartó. Sokan el sem érnek eddig a célig. A jelen szájai és egyre-másra gyártja a múltbeli hősöket - szájjal. Minél magasabb polcon van valaki, annál könnyebben megél a semmitmondásból. A semmitmondás oka sokkal ritkábban a tehetségtelenség, mint a haszonleső ravaszság. Szókimondó, de megválogatja, mikor. Más szemében a szálkát is észreveszi, magáéban a gerendát sem. Okos mondás. Napjaink közéletében, sajnos, mégis másik változata a gyakoribb, ugyanis rendszerint a másik politikus szemében sem szálka van, hanem gerenda. Az egyik nem hitt önmagában - és ezt rosszul tette. A másik hitt önmagában, és ezt még az előbbinél is sokkal rosszabbul tette. A hit hegyeket vitt. Sajnos, többnyire rossz. És ritkán jó irányban. Jó néhány ember halhatatlanságának titka részben mások, a kortársak hallgatásában keresendő. A „primitív törzseket” a „civilizált” népek azért mondják primitíveknek, mert az utóbbiak még sohasem néztek kritikusan önmagukra, önmagukba. Az emberek elhiszik a díszes köntösbe öltöztetett hazugságot egy ideig, és a bajt még tetézi, hogy - jó ideig. A történelem a leghosszabb színdarab. A fő baj azonban, hogy nemcsak dráma, de tragikomédia formájában is véres a tartalma, és két felvonás között többnyire nincs egy rendes lélegzetvételre elegendő szünet sem. Viselete és viselt dolgai nincsenek összhangban, de ma ez a divat. Kóros kordivat. Megfigyelhető, hogy rossztetteket mindig rossz magyarázatokkal indokolnak. Hiába öntesz tiszta vizet a pohárba, ha az a pohár kívül-belül visszataszítóan mocskos. Neki is megvan a saját keresztje, bár az is igaz, hogy másokkal cipelteti. A Költészet Napján ma már nem a költészetet ünnepük, hanem a földhözragadt megszokást, hogy ilyenkor ünnepelni illik. Új Hevesi Napló 67
