Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A tömeg
nyújtó csapatával, melynek egyetlen problémája van a világon, hogy mindent „másképp” csinálhasson. Vagyis a többség helyett akarja eldönteni, hogy mit gondoljon, érezzen, mit hogyan szeressen, és ezt a fülébe üvöltve, harsogva teszi, minden diszkréció, tapintat, finomság nélkül, mely a hagyományos szexet kedvelőknek nem nélkülözhető igénye. Csak rá szabad figyelni, mert ő „más”, mert ő nem olyan szemforgató, mint a többi 99%, mert ő így és úgy... Bármelyik pszichiátert kérdezzük meg, mindenképpen igenlő választ fog arra a kérdésünkre adni, hogy az exhibicionizmus abnormális viselkedésforma-e. Ha egy rendőrt kérdezünk meg, szó nélkül kell-e tűrnie, ha valaki az utcán mutogatja magát, netán ott próbálja intézni a szexuális életét, akkor is azt a választ kapjuk, hogy ez a deviancia minden jogállamban büntetendő, tehát nem hunyhat szemet fölötte. A másokat zaklató ember tolakodását se kénytelen eltűrni senki, erre is vannak vonatkozó jogszabályok. Miért épp az iijúság lenne védtelen a tolakodó „mássággal” szemben?! A normális nemi szerepet minden ember a családban tanulja. A társadalom is tanít erről ezt-azt, de a legfontosabb — akár műveltségünk alapjai - a család hatása ebben. Ennek hiányosságai esetén a következő legfontosabb színtér és tanító: az iskola. Éppen ezért fontosnak ítélendő, hogy az iskola ne deviáns magatartásformákat oktasson (akár fakultatív formában is) a serdülőkorúaknak. Ezzel szemben igen fontos, hogy a jó szándékú szülők által odairányított fiatalok nevelését ne rombolják, hanem elősegitsék NORMÁLIS fejlődésüket. Ez talán nem túl nagy elvárás a szülők részéről. Úgy hisszük, ez a minimum, amit egy magát normálisnak tartó iskola nyújthat. A magunk részéről pedig talán nem túl nagy kérés, ha annyit várunk, hogy ne kelljen végignéznünk, hallgatnunk, elképzelnünk, ki hogyan csinálja azt, aminek nyilvánosságra hozatala exhibicionizmus. Hogy szexparti helyett ne legyünk kénytelenek automatikusan fekáliapartira gondolni, s hogy a nemtelen melléktermékekkel összemocskolt keresztény jelképeket ne kelljen „műalkotásoknak” tekintenünk, netán azokat végignéznünk. A „másságban” tobzódókat pedig szépen kérjük: ne kerítsenek túl nagy feneket a dolognak. Ha nem szóltak volna, a kutya nem vette volna észre, nekik mihez szokott gusztusuk lenni. Hogyan lehet a tömeget definiálni? Mondjuk így: mennyiség minőség nélkül. Nézzük részleteiben. A tömeg kifejezést egyaránt alkalmazzák emberek csoportjára és egyes ipari, mezőgazdasági termékekre is. Amikor már olyan nagy számban gyártanak vagy termelnek valamit, amit már számolni sem lehet, az a tömegáru. Tömegcikk a nagy általánosságban előállított termék, nincs semmilyen személyre szabottsága, konkrét terve, célja, feladta, irányultsága. Vagy megveszik és akkor profitot hoz, vagy nem veszik meg, de a világ forgásán és mozgásán semmit sem változtat. A tömegcikk az automatizmus terméke, értéke már a létrehozatalakor is csekély, vagy teljesen nulla. Bizonyos értéket csak tömeges megjelenésében képes képviselni. Egyetlen számottevő előnye a könnyen és olcsón történő hozzáférési lehetőség. Új Hevesi Napló 65 A tömeg
