Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Ha megnyílnak az ajtók, Munka nélkül
előtt istenszerű lénye, vagyis az, hogy olyan erők és tulajdonságok birtokosa, melyekkel a mindennapok embere nem rendelkezik. Ha nem következett volna be a dicsőséges feltámadás, és nem tartotta volna meg valamennyi korábbi ígéretét, akkor egy hónap sem telt volna el, tanítványai rögvest visszatértek volna eredeti foglalkozásukhoz, és a Vele átélt eseményeket csak álomnak tekintették volna. Mivel azonban még egyéb csodákat és jeleket is tett az életükben, megnyitván szellemi szemüket és fülüket, a legkisebb megrázkódtatás nélkül dacolni tudtak minden eljövendő veszedelemmel, amelyeket az akkori körülmények és a tanítói hivatásuk a felszínre sodort, beleértve a keresztényüldözést és a mártírhalált. A feltámadás után negyven napig a követői körében marad, megerősíti őket, és szemük előtt lezajló mennybemenetelével megpecsételi missziós tevékenységét. Átszellemesedve istenlényének Forrásához visszatér. Mi, akik maradtunk viszontagságos körülmények között, látszólagos távollétében, arra emlékezünk, amit Ő egykor mondott övéinek: „Egy kevés ideig nem láttok engem, de rövid idő múlva újra látni fogtok!” Addig pedig bennünk él a szívünkben, cselekedeteinkben. cAffiamAa /n4Í/cü/J /cenyAx&yfid/ydWj Nem szül ez jót... Mostanság alighanem csak kevesek mondhatják el magukról, hogy állásuk rendíthetetlen és biztos. S ha úgy is érzik, még akkor is történhetnek váratlan fordulatok. Valljuk be nyíltan - legalább önmagunknak -, hogy a munkanélküliség réme tömegeket foglalkoztat. Aki a munkanélküliek keserű kenyerét eszi, azért, aki még nem hát azért. Elvégre bárkinek fel lehet mondani. A megfellebezhetetlen varázsszó: az átszervezés. Ebbe aztán minden „vegyesfelvágott” belefér. Ki-ki kénye-kedve szerint úgy magyarázza, ahogy éppen pillanatnyi hangulata diktálja. Ettől még a rendszer jól működik. Átszervezni pedig keresztbe-kasul is lehet. Sőt, oda-vissza. Ezzel ugyan lehet időt strukturálni, de leélni egy tartalmas életet már kevésbé. A lélekromboló hatás nyilvánvaló. Ezt a tényt az is elfogadja, akit nem érint. A helyzeten mit sem változtat, hogy milyen indok alapján került perifériára, kényszerpihenőre a hajdanvolt aktív dolgozó. A lényeg, hogy itt és most elvesztette azt, ami a legelemibb: a munkához való jogát. Mondhatnánk, ez egy átmeneti állapot, ugyan miért is kellene ebből problémát csinálni? Csakhogy az életben valójában nincsenek átmeneti dolgok, mert az egyszeri és megismételhetetlen földi élet szerves részévé merevedik a kényszerpálya. Ha alaposan belegondolunk, ez is megállja a helyét. Milyen sokan elmondták, leírták már, hogy a munkanélküli szociálisan, mentálisan veszélyeztetett, nem ura önmagának, időbeosztása felborul, megalázott, önértékelési zavarokkal küszködik, szélsőséges és kontrollvesztett esetben a személyiség szétesése is bekövetkezik. A potenciális munkaerő napról-napra devalválódik. Mindez azért, mert a nyilvánvaló problémák kezelésére nincs intézményrendszer. Magasan képzett munkanélküliek viszont vannak. Az elbocsátottak béréből emelni lehet a maradók fizetését. Aki kiválasztott, úgy érzi, megérdemli, mert hiszen a távozó munkáját is elvégzi, még akkor is, ha a rálőcsölt szakterülethez nem ért, vagyis dilettáns. Soha nem látott mértékben virul a konformizmus. 56 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
