Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Rácz J. Zoltán: Művészetek az ember szolgálatában
változása, a természet színpompája, a felhők, az ég kékje, mind-mind elragadta a fantáziáját. A kinyíló éjszakai égbolt végtelen mélysége borzongással töltötte el. Talán megsejtette, milyen kicsinyke is, milyen parányi is az ember és ez a világ, ami őt körülveszi. Mindezek óriási hatást gyakoroltak rájuk. Népköltészetünk, népdalaink máig telis-tele vannak gyönyörűbbnél-gyönyörűbb természeti képekkel. Elmondhatjuk tehát, hogy a művészetek kialakulásának első eredője a természet pompás szinjátéka volt. Szakralitás De az ember nemcsak a természet nyájas, mosolygó arcával találkozott, hanem a viharokkal, a földrengésekkel, a betegségekkel, amelyekkel szemben teljesen védtelen volt. Megpróbált tehát segíteni magán. Ugyanazokat a módszereket alkalmazták, amelyekkel a náluknál erősebb törzs jóindulatát próbálták elérni, ajándékokkal, áldozattal. így születtek lassan a jó és az ártó szellemek. A megszemélyesített természeti erőkből, amelyeket azonnal igyekeztek korrumpálni. Megszülettek először agyagból, később bronzból a különböző istenszobrocskák és amulettek. De a művészetek nemcsak a rontások kivédésében és elkerülésében álltak az ember szolgálatára, de közvetlenül is segítették őket, a létért folytatott küzdelmükben. Az altamirai barlang bölényei azt a hiedelmet tükrözik, ha valaki bármely állatnak, vagy embernek a képmását lefesti, az a jövőben uralkodni is fog felette. Tehát ahhoz, hogy a bölényt elejtsék, először le kellett festeni - az iszlám szigorú emberábrázolás tilalma valószínűleg ide vezethető vissza. Megállapíthatjuk tehát, hogy a művészetek kialakulásának második eredője szakrális jellegű. A divat megjelenése A társadalmak bizonyos fejlettségi fokon túl kezdtek fölösleget is termelni, önellátóvá válni. A fölösleg megjelenésével kezdetét vette a cserekereskedelem. Kezdetben élelmet cseréltek élelemért - sót állati termékekért, vagy állatokért, esetleg mézért -, később azonban a paletta bővült. Az ekkor még matriarchális társadalomban élő nők nem elégedtek meg az úgy-ahogy összeeszkábált bőrgúnyákkal, megpróbáltak, ahogy ma mondanánk, csinosabban járni. Csontokból, bronzból, aranyból kar-, bokaláncokat készítetek, és szebbnél-szebb nyakékeket. Természetesen a férfiak sem akartak lemaradni, mívesen megmunkálták dárdáikat és egyéb harci eszközeiket. Amely kor megteremtette a szakrális művészetet, ugyanaz a kor egyszerre megteremtette magát a világi művészetet is. Tény azonban, hogy a művészetek, a szakrális és a világi művészet egyaránt szorosan az ember szolgálatában állt. 2. fejezet: Európa és az európai művészetek kialakulása A görögök megteremtették az európai klasszikus művészetet. A fennmaradt szobrok és irodalmi alkotások csodálatos arányérzékről tesznek tanúbizonyságot. Homérosz, az Odüsszeiában méltó emléket állít a görög férfiről, aki akár korunk hőse is lehetne leleményességével, furfangosságával és találékonyságával. O az, aki minden helyzetből kivágja magát, és túljár mindenki eszén. Arisztophanész, a nagy vígjátékíró, Lüszisztraté című színpadi játékában, kora nagy problémájával, az értelmetlen peloponnészoszi háborúval foglalkozott. A maga nemében máig egyedülálló megoldást kinált a háború ellen, azt tudniillik, hogy az athéni nők addig ne szeretkezzenek férjeikkel, 46 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
