Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Jázminillat Emíliától
József Mesterkélten önfegyelmező tartást erőltetett magára az igazgató, ennek ellenére palástolni rendelt gondjából egy leheletnyi érzékelhetővé vált a megbeszélésre összehívónak előtt. A nők ismét jelentéktelen dolgokról fecsegtek, előző órájukon szerzett perc-élményükkel traktálták egymást elodázhatatlan fontosságukat jelezve a csendre intő ceruzakopogtatásig, ezúttal azonban Zólyomi zavarónak érezte a tüntetőleg kicsinyes ügyek szóba hozását, mintegy bevezetőként történő elmondását. Színlelték a közönyt, noha mindenki tudta már, talán az egyetlen Zólyomi kivételével, hogy nagy súlyosságú bejelentés fog elhangzani az igazgató szájából. Az egymás iránt lankadatlan közvetlenséget, netán feltűnően éber érdeklődést mutatók között hamarabb megrezdül a hír akusztikai tartománya, mint az ilyesminek híjával levő kolléga esetében, s bizonyosra vehető, néhányan ismerték is a sorra kerülő igazgatói közlemény tartalmát. A csivitelés prelúdiuma abbamaradt, az utolsó pillanatban Emília is berobogott a szertárból. Emília, a feketehajú biológia szakos kolléganő, s egy pillanatra összevillant a tekintete Zólyomiéval. A lendület, mely beröpítette a nőt a várakozásra merevült tanári szobába, márkás jázminillatot továbbított Zólyomi felé. A férfit bizsergetőn körülnyaldosta az áramlat - nem mulasztotta el még egyszer gyöngéd mosoly kíséretében a nőre vetni pillantását. Beképzelt vélekedéssel, kissé önző módon még az is megfordult agyában, vajon Emília nem az ő kedvéért nyitotta ki parfümös üvegcséjét a szertárban? De hát éppen most? Ingerkedő üzenet lenne a többieket is elárasztó küldeményben? Csak éppen nem beszélték meg a kódját, a jelentését előzőleg. Édesnek ígérkező képzelődését szerencsére azonban későbbre tudta halasztani. Megszólalt az igazgató. Papírlapot tett maga elé, szokása szerint készült ezúttal is kacskaringós jelet tenni az egyes elhangzó napirendi témák után régi Versatil-os és verzatilis ceruzájával, mely egyúttal - kopogtatásra használva - a csendet kérésben is jelesen megfelelt. Torokköszörüléssel vegyített hangján elöljáróban dicsérett mondott a rajzpályázaton kitűnt diákokról, a felkészítő tanárukról, távollétében megrótta a minap történt károkozás tettesét, a bejárati üvegajtó betöréséért felelős nebulót, enyhített formában pedig a nebulóért felelős napközis nevelőt, s megemlítette még, hogy a madáretetők fölszerelésére további két napot kell várni anyaghiány miatt. Szünetet tartott. A finom orrú Zólyomi a jázminos illatfürdőben ejtőzve is észrevette, hogy az igazgató mély lélegzetet vesz, feltételezhetően ekként fejezve be mondandójának első felét, ahogy pedig Zólyomi tudatalattijában tiszteletlenül és cinikus minősítésben megvillant, egyszemélyes darabjának első felvonását.- Ismeretes, hogy az oktatási elöljáróság - folytatta az igazgató, asztalára ejtve ceruzáját - a kormányprogram takarékossági elvét s ennek megfelelő rendelkezését hiánytalanul igyekszik szem előtt tartani, és az adott intézményekben szükségesnek látja a munkaerő-átcsoportosítás bizonyos... Ekkor kopogtatás hallatszott az ajtón. Bátortalan arcú kislány nyitott be: a furulyákat kérte a zenetanámő számára. Kiderült, hogy a hangszerek nem voltak időben előkészítve - ki követhetett el mulasztást? - ám a rosszalló tekintetek mégis a megszeppent és ártatlan kislányra vetődtek. Agnus Dei, qui tollis peccata adultorum. Új Hevesi Napló 33
