Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXIV.
Bükkaljai ösvényeken XXXIV. Járni az erdőt nagyszerű dolog. Elmondhatatlan gyönyörűség. Vad után lopakodni, meg-megállni, hallgatózni, fától-fáig osonva becserkelni a vadat, a legizgalmasabb, legszebb élmény minden vadászember számára. A legalaposabb szakismeretet, furfangot, ügyességet és komoly fizikai er őt kívánó vadászati mód ez. Ám mindig újat adó, váratlan eseményekhez juttató, igazi vadászias id őtöltés. Az őszi, száraz, zörgő avar, vagy a fagyott tetej ű, ropogó hó azonban árulója lehet még a legóvatosabb, legügyesebb Nimródnak is. Ilyenkor még az is felkapaszkodik a magaslesre, aki máskor inkább a cserkelést választja. Mert az eséllyel kecsegtet ő, magaslesen eltöltött esték varázslatos hangulata is feledhetetlen. Szeretek a magaslesen ücsörögni. Az esztendő minden szakában lehet úgy várakozni ott, hogy a táj szépségével nem bír betelni az ember. Mert mindig más a táj, más a hangulat, mások a színek - a zöldek, a barnák, a vörösek más illata van a leveg őnek, más sziporkázása az égbolt csillagmillióinak, vagy a fagyos hókristályoknak. Imádok magaslesen vadra várni. De nem minden lesen. Csak a körben mindenütt nyitott, fából készült magasleseket szeretem, azok közül is a legjobban az akácdorongokból épített, a tájba leginkább beleül ő, belesimuló egyszerűeket. Az ablakos, zárt leseket, vagy a nyikorgó, csikorgó vaslemezekből hegesztett kongó kabinokat ki nem állhatom. Hiszen a hangokat, zajokat, neszeket hallani kell. Annak alapján tájékozódik a vadász. Ha benn a sűrűben roppan valami, nagyvad mozdul, vagy éppen közeledik. Őz, szarvas, esetleg disznó. Hogy a jól kitaposott váltón hangtalanul beosonó, óvatos nagy kan már a szórón ropogtatja a kukoricát, vagy csámcsogva habzsolja a félig érett, tejes zabot, azt is hallani kell. A nyitott magaslesen ücsörgő vadászt körülöleli az erdő, a természet, s így ő is részévé válik annak. Folyamatosan érzékeli így a levegő mozgásának irányát, s mindent hall. A ballagó borz finom neszezését, a lappantyú lágy berregését, a meleg nyári éjszakák elbűvölő tücsökmuzsikáját. Vagy a pergő 10 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
